zenemuzsika

Enrique Miguel Iglesias Preysler (Madrid, Spanyolország, 1975. május 8.) Grammy- és Latin Grammy-díjas spanyol énekes. Kilencéves korától Miamiban él. Julio Iglesias spanyol énekes és Isabel Preysler modell és televíziós személyiség fia. Világszerte eddig 38 millió albumot adott el. Többek között ő nyitotta meg a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét Can You Hear Me című slágerével. Iglesias Madridban született. 8 évesen, 1983-ban Miamiba költöztek. Mivel apja ismert énekes, ezért mindenük megvolt. Később viszont egyszerűbb dolgok iránt kezdett érdeklődni, mint például az éneklés, és ekkoriban már csak pamut ingekben és farmerokban járt. Két testvére van, Julio Iglesias Jr. és Chabeli Iglesias. A szüleik 1978-ban váltak el, amikor Enrique 3 éves volt. Miután az ETA terrorista szervezet elrabolta a nagypapáját, dr. Julio Iglesias Puga-t, 1981 decemberében Spanyolországban, Enrique-nek és Julio José-nak, el kellett válniuk az anyjuktól, Isabeltől, és az apjukhoz kellett költözniük Miami-ba 1982-ben. Enrique ekkor 7 éves volt. 18 évesen megkötötte az első lemezszerződését a Fonovisával. A társaság 3 évre írta alá, az addig ismeretlen művésznek. Hónapokkal később Enrique Torontoba, Kanadába utazott , hogy elkezdhesse az első lemezfelvételét, így abba kellett hagynia az egyetemi tanulmányait. A középiskolában is a "show business" érdekelte, már ekkor játszott a Hello, Dolly! című musical-ben. Egyetemre járt, amikor későbbi menedzsere meghallgatta, akit lenyűgözött Enrique tehetsége. Ezután Torontóba ment, teljes titokban felvenni első albumát. Manapság közel negyven millió eladott lemezzel ő az egyik legkedveltebb spanyol előadó. Természetesen szeretné "lekörözni” édesapját, de elmondása szerint nagyon fontos számára az apai támogatás. Iglesias Guy Chambers dalszerzővel együtt írta az „Un Nuovo Giorno” című számot, amely Andrea Bocelli első popalbumán szerepelt. A dalt később angol nyelven "First Day Of My Life" címmel Melanie Chisholm, egykori Spice Girl énekelte, amivel főként Európában aratott sikert. 2000-ben Enrique társ-producere volt a Four Guys Named Jose and Una Mujer Named Maria című musicalnek. A műsorban sok mai kortárs latin énekes (például: Carmen Miranda, Selena, Richie Valens, Santana, Ricky Martin vagy maga Iglesias) dalát hallhatjuk. Iglesias a színészkedés iránt is érdeklődik. Játszott Johnny Depp és Antonio Banderas mellett a Volt egyszer egy Mexikó című filmben. 2007-ben szerepet kapott egy amerikai sorozatban a Two and a Half Men-ben (Két pasi – meg egy kicsi) Charlie Sheen oldalán, illetve az Így jártam anyátokkal harmadik évadjának első két epizódjában is szerepelt. Egy Pepsi reklámban egy római császárt alakított Britney Spears, Beyoncé és Pink oldalán. A Pepsi szponzorálta az Insomniac elnevezésű turnéját is. Enrique-ét több híres nőhöz fűzték mély érzelmek. Többek a Miss Universe egyik nyerteséhez, Alicia Machadohoz, a popénekes Christina Aguilera-hoz, valamint a Szellemekkel suttogó (Ghost Whisperer) sztárjához, Jennifer Love Hewitthoz is. Már évek óta - igaz, kisebb nagyobb mosolyszünetekkel - az orosz teniszcsillaggal, Anna Kournikovával boldog. Vele az egyik videoklipje, az Escape forgatásán ismerkedett meg. Enrique Iglesias (1995) Vivir (1997) Cosas del amor (1998) Enrique (1999) Escape (2001) Quizás (2002) Seven (7) (2003) Insomniac (2007) Enrigue Iglesias—95/08 Exitos (2008) Enrique Iglesias—Greatest Hits (2008) Euphoria (2010)

Janet Damita Jo Jackson (Gary, Indiana, 1966. május 16.) amerikai popénekesnő, az 1980-as és 1990-es évek egyik legsikeresebb előadója. A Jackson család legfiatalabb gyermekeként Los Angeles mellett, Encinóban nőtt fel, és először hétévesen lépett fel. Kezdetben gyerekszínészként és a The Jackson 5, illetve Michael Jackson húgaként volt ismert. Első albumát tizenhat évesen jelentette meg az A&M Recordsnál, az áttörést 1986-ban megjelent harmadik, a Control című albuma hozta meg. Ezzel az albummal kezdődött évtizedeken átívelő együttműködése Jimmy Jam és Terry Lewis producerekkel. Zenéje, mely az R&B, disco, funk és rap elemeit ötvözi, és gyakran használ fel részleteket korábbi dalokból, több stílus kedvelői körében is népszerűvé tette. Innovatív zenei stílusa, koreográfiája és videoklipjei mellett társadalmi tudatosságú dalszövegeiért is elismerést kapott. 1991-ben írta alá szerződését a Virgin Recordsszal, rekordösszegért; ekkor vált a zeneipar egyik legjobban fizetett művészévé. 1993-ban már ennél a kiadónál jelent meg janet. című albuma, mely szexszimbólummá tette. Ugyanebben az évben kapott először főszerepet egy mozifilmben, a Hazug igazságban, Tupac Shakur oldalán. Az 1990-es évek végére az évtized második legsikeresebb előadója lett. All for You című albuma már az ötödik listavezető stúdióalbuma lett a Billboard 200 amerikai albumslágerlistán. 2007-ben átszerződött az Island Def Jam kiadóhoz, itt jelent meg legutóbbi, tizedik stúdióalbuma, a Discipline. Világszerte több mint 100 millió lemezt adott el, ezzel ma az egyik legsikeresebb előadónak számít.[1] A Recording Industry Association of America (RIAA) az Amerikában legtöbb lemezt eladó női előadók közt a 11. helyre sorolta 26 millió, a RIAA által minősített albummal;[2] a Billboard slágerlistán szereplő 100 legsikeresebb előadót felsoroló listán a 7. helyre került.[3] Nagy befolyással volt a popzene alakulására, számos előadó tartja példaképének. Janet Jackson az indianai Garyben született, Katherine Esther Jackson (született Scruse) és Joseph Walter Jackson legkisebb gyermekeként.[4] Kilenc idősebb testvére volt (egyikük születésekor meghalt). Az alsó-középosztálybeli Jackson család Jehova tanúinak vallását követte; Janet, bár ebben a vallásban nevelték, mára eltávolodott az intézményesített vallástól és Istennel való kapcsolatát személyes ügynek tartja.[5] Még kisgyermek volt, mikor a bátyjai, Jackie, Tito, Jermaine, Marlon és Michael már nightclubokban és más szórakozóhelyeken léptek fel The Jackson 5 néven. Az együttes 1969 márciusában lemezszerződést írt alá a Motownnal, és az év végére már fel is vették első listavezető számukat, melyet még három egymás utáni listavezető követett. Sikerük lehetővé tette a családnak, hogy 1971-ben Los Angeles Encino negyedébe költözzenek, ahol egy körbekerített birtokra, Hayvenhurstre esett a választásuk.[4] Bár zenészcsaládban nőtt fel, Janet nem vágyott a szórakoztatóiparban karriert befutni; lovak iránti szeretete inkább arra ösztönözte, hogy zsoké legyen. Apja ennek ellenére zenei karriert tervezett neki. „Senki nem kérdezte, be akarok-e kerülni a szórakoztatóiparba” – jegyezte meg egyszer. „Tőlem ezt elvárták.”[4] 1974-ben, hétévesen lépett fel először színpadon Las Vegasban, a MGM Casinóban testvéreivel együtt.[4] Nyolcéves korától már nem szólíthatta az apját apának, a menedzserének kellett tekintenie és Josephnek szólítania.[4] Janet színészként kezdte pályafutását a CBS The Jacksons című, 1976-ban bemutatott tévésorozatában, melyben Tito, Rebbie, Randy, Michael, Marlon, La Toya és Jackie társaságában lépett fel.[4] 1977-ben Norman Lear producer őt választotta, hogy Penny Gordon Woodsot alakítsa a Good Times című vígjátéksorozatban.[4] 1979–1980-ban Jojo Ashtont játszotta az A New Kind of Familyben, majd 1981–82-ben Charlene Dupreyt a Diff'rent Strokesban.[4] A Fame negyedik évadjában Cleo Hewittet alakította, később megjegyezte, hogy nem szívesen dolgozott ebben a sorozatban. Bár eleinte vonakodott attól, hogy zenei karriert kezdjen, beleegyezett, hogy szerepeljen pár felvételen a családtagjaival. Első dala, a Love Song for Kids egy duett bátyjával, Randyvel, ez 1978-ban jelent meg Randy egy kislemezén B oldalas dalként. Mikor tizenhat éves lett, apja elrendezett számára egy szerződést az A&M Recordsszal.[4] Első albuma, melynek dalszerzői és producerei Angela Winbush, René Moore és Leon F. Sylvers III Soulénekesek voltak, 1982-ben jelent meg, Janet Jackson címmel, és Joseph teljes felügyeletével.[4] Az album a hatodik helyet érte el a Billboard Hot R&B albumslágerlistáján.[8] Második albuma, a Dream Street két évvel később jelent meg, és Joseph ezúttal a fiait is felkérte, hogy segítsenek az album létrehozásában. Marlon két dal társszerzője volt, Tito, Jackie és Michael háttérvokáloztak.[4] A Dream Street a 19. helyet érte el az R&B-albumslágerlistán, és kevesebb kelt el belőle, mint az első albumból.[8] Egyetlen slágere, a Don't Stand Another Chance a 9. helyet érte el a Billboard R&B-slágerlistáján.[9] 1984 végén Janet titokban összeházasodott gyermekkori barátjával, James DeBarge R&B-énekessel. Nem sokkal később tönkrement a kapcsolatuk, a házasságot 1985 közepén érvénytelenítették.[ A Dream Street megjelenése után Jackson úgy döntött, különválasztja családi életét és karrierjét. Később megjegyezte: „Ki akartam jutni otthonról, nem akartam az apám irányítása alá tartozni. Ez volt az egyik legnehezebb, amit tennem kellett: megmondani neki, hogy nem akarok vele dolgozni.” [7] Az A&M Records vezetője, John McClain felkérte Jimmy Jam és Terry Lewis producereket, hogy dolgozzanak vele. Jackson, Jam és Lewis hat hét alatt létrehozták az énekesnő harmadik albumát, a Controlt.[11] Jacksont ebben az időben fenyegetően zaklatta pár férfi minneapolisi szállodája előtt. „Akkor értettem meg igazán a veszélyt, amikor pár pasas követni kezdett az utcán. Ahelyett, hogy Jimmyhez vagy Terryhez futottam volna, hogy védjen meg, kiálltam magamért és megfutamítottam őket. Így születtek az olyan dalok, mint a Nasty és a What Have You Done for Me Lately, önvédelemből.”[12] Jam és Lewis, bár szerették volna minden társadalmi rétegben kiépíteni Janet rajongóbázisát, először elsősorban az afroamerikaiakra koncentráltak.[13] „Olyan albumot akartunk létrehozni, ami minden fekete háztartásban megtalálható Amerikában. Minden idők legigazibb fekete albumát akartuk elkészíteni” – mondta Jimmy Jam.[13] Az 1986 februárjában megjelent album listavezető lett a Billboard 200-on.[8] A Newsweek a dalról írt kritikájában megjegyezte, hogy a Control „alternatívát nyújt a szentimentális balladáknak és fényűző hangszerelésnek, ami Patti LaBelle és Whitney Houston zenéjét jellemzi.”[14] Rob Hoerburger, a Rolling Stone munkatársa kijelentette: „A Control jobb album, mint bármi, amit Diana Ross az elmúlt öt évben megjelentetett, és Janetet olyan helyzetbe helyezi, amilyenben a fiatal Donna Summer is került egyszer: nem hajlandó elfogadni, hogy érdekességként tekintenek rá, és megteszi a maga lépéseit, hogy fölülemelkedjen ezen.”[15] Az album öt kislemeze (What Have You Done for Me Lately, Nasty, When I Think of You, Control, Let's Wait Awhile) az első ötbe kerültek a Billboard Hot 100-on.[16] A When I Think of You Jackson első listavezető dala lett. A The Pleasure Principletop 20 sláger lett, a 14. helyet érte el.[16] A legtöbb videoklip koreográfusa az akkor még ismeretlen Paula Abdul volt. Jonathan Cohen megjegyezte a klipekről a Billboard magazinban, hogy ellenállhatatlanok az MTV számára.[11] A Control az Egyesült Államokban ötszörös platinalemez lett és világszerte több mint 14 millió példányban kelt el.[1][17] Rekordnak számító tizenkét díjra jelölték az American Music Awardson, és négyet el is nyert, és Grammy-díjra is jelölték 1987-ben az év albuma kategóriában.[18][19][20] Richard J. Ripani Ph.D., a The New Blue Music: Changes in Rhythm & Blues, 1950-1999 (2006) szerzője úgy véli, ez volt az egyik első sikeres album, ami keverte az R&B, rap, funk, diszkó és szintetizátoros zene elemeit, és segítette a new jack swing stílus elterjedését.[21] Ripani szerint a Control sikere hidalta át a távolságot az R&B és a rap között. 1989 szeptemberében Jackson megjelentette negyedik albumát, Janet Jackson's Rhythm Nation 1814 címmel. Bár az A&M igazgatói szerették volna, ha egy, a Controlhoz hasonló albumot hoz létre, Janet ezúttal társadalmilag tudatos üzenetet szeretett volna átadni dalaival.[22] „Nem vagyok naiv, tudom, hogy egy album vagy dal nem változtatja meg a világot. Csak azt szeretném, ha a zeném, a táncom felkeltené a hallgatóság figyelmét és meg tudná ragadni addig, amíg meghallgatják az üzenetet a dalban.”[23] Jimmy Jam így nyilatkozott a The Boston Globe-nak: „Mindig ment a tévé, többnyire a CNN, és azt hiszem, innen jött a Rhythm Nation, State of the World és The Knowledge dalok társadalmi üzenete.”[24] Vince Aletti a Rolling Stone-tól megjegyezte, hogy Jackson „a személyes szabadság kivívásától a globálisabb problémák, az igazságtalanság, írástudatlanság, bűmözés és kábítószer felé fordul, miközben egy ütemet sem téveszt el.”[25] Az album listavezető lett a Billboard 200-on, hatszoros platinalemez lett és több mint 14 millió példányban kelt el világszerte.[1][8][17] Ez lett az egyetlen olyan album az amerikai slágerlista történetében, amelyről három különböző naptári évben is listavezető dal született a Billboard Hot 100-on: a Miss You Much 1989-ben, az Escapade és a Black Cat 1990-ben, a Love Will Never Do (Without You) pedig 1991-ben; egyben az egyetlen, amelyről hét top 5 kislemez jelent meg.[26][27] A Rhythm Nation című dal videoklipje 1989-ben Grammy-díjat nyert legjobb hosszú formátumú videoklip kategóriában.[28] A Billboard 1990-ben az év legmagasabb példányszámban elkelt albumának nyilvánította a Rhythm Nation 1814-et, ami számos díjat nyert.[29][30] Jacksont a Chicago Tribune a pop hercegnőjének nevezte.[31] Bár voltak, akik a sikerét producereinek tulajdonították, Jimmy Jam megjegyezte: „amikor azt hallják, hogy 'de hiszen együttműködött Jimmy Jammel és Terry Lewisszel', akkor emlékezzenek arra, hogy nem voltunk éppen egy Quincy Jones. A Control volt az első sikerünk. Ugyanez igaz Paulára is; Janet nem Fred Astaire-t kérte fel. Mindannyiunkkal kockázatot vállalt.”[32] A Rhythm Nation 1814 turné, Jackson első világkörüli turnéja a legsikeresebb debütáló turné lett.[33] Mikor turnéja megkezdődött, már többen elismerték kulturális hatását a zene világáa. Joel Selvin, a San Francisco Chronicle munkatársa ezt írta: „ez a 23 éves lány már négy éve hatalmas slágereket gyárt, folyamatosan adják klipjeit az MTV-n, és orszégszerte példaképe lett a tizenéves lányoknak”, William Allen, a United Negro College Fund akkori alelnöke azt mondta a Los Angeles Timesnak, hogy „Jackson minden fiatal számára megfelelő példakép, és az üzenet, amit a 'Rhythm Nation 1814' dalszövegein át eljuttatott az ország ifjúságához, szintén pozitív hatással van.” [34][35] Jackson és a United Negro College Fund létrehozta a Rhythm Nation ösztöndíjat, és koncertjei bevételéből más oktatási célokra is adakozott, összesen több mint félmillió dollárt.[36][37] A Routledge International Encyclopedia of Women: Global Women's Issues and Knowledge (2000) azt írja, hogy ebben az időszakban Jacksont sikere egy szintre emelte több más előadóval, köztük Michael Jacksonnal, Madonnával és Tina Turnerrel.[38] A Rhythm Nation 1814 megjelenésével Jackson teljesítette négy albumra szóló szerződését az A&M Recordsszal. 1991-ben, miután a Virgin Records tulajdonosa, Richard Branson, személyesen felkereste, Jackson több millió dolláros szerződést írt alá a kiadóval (a becslések szerint értéke 32–50 millió dollár lehetett), ezzel a kortárs zene legjobban fizetett női előadója lett.[39][40][41] Ugyanebben az évben titokban összeházasodott régi barátjával, a dalszerző, rendező és táncos René Elizondóval.[42] 1992 elején felvett egy duettet Luther Vandrosszal, The Best Things in Life Are Free címmel, a Mo' Money film zenéjéhez. 1993 májusában megjelent Jackson ötödik stúdióalbuma, janet. címmel, és a Billboard 200 első helyén nyitott.[8] Janet megjegyezte, hogy „bizonyos emberek azt hiszik, csak a családom miatt vagyok híres... ezért került az albumra csak a keresztnevem, és ezért nem kértem meg soha a testvéreimet, hogy szerezzenek zenét nekem.”[44] A Billboard magazin újságírója, Larry Flick megjegyezte, hogy Jackson a felhasznált stílusai körét is bővíti, és a janet. albumon „deep house, swing jazz, hip-hop, rock és karibi elemek is előfordulnak a rádióbarát jack/funk alapokon.”[45] A Rolling Stone cikke szerint „Minden, amit Amerika fekete királyi családjának hercegnője tesz, az fontos, akár kijelenti, hogy ő irányítja az életét, ahogy a Controlon (1986), akár egy, a társadalmi problémákkal szembeszálló ritmushadsereg parancsnoka (Rhythm Nation 1814, 1989-ből), befolyásos. És amikor szexuális érettségét jelenti be, mint új, Janet. című albumán, az is kulturális jelentőségű pillanat.”[46] A The New Rolling Stone Album Guide (2004) megjegyezte, hogy az album listavezető slágere, a That's the Way Love Goes és top 10 slágerei, az If, Because of Love, You Want This és Any Time, Any Place mind „felnőttes vágyakról szólnak.”[28][47] Robert Johnson a San Antonio Express-Newstól azt írta, az album hangulata az álmodozóan érzékitől az erotikusig tart, és „bár nem tökéletes, elegendő ahhoz, hogy Janetet a pop királynőjévé tegye”.[48] David Browne az Entertainment Weeklytől csak közepes értékelést adott neki, és kijelentette, hogy Janet „susogó hangját gyakran elnyomja a két producer”, és az album „Madonna Erotica albumának club-beat stílusát utánozza”.[49] A janet. album hatszoros platinalemez minősítést kapott a RIAA-tól, világszerte többmint húszmillió példányban kelt el.[17][50] 1993 júliusában Jackson először szerepelt filmben: a John Singleton rendezte Hazug igazságban (Poetic Justice), amelyben a férfi főszerepet Tupac Shakur alakította. A Rolling Stone dicsérte alakítását, a The Washington Post pedig „hihetően excentrikusnak” nevezte.[51][52] Több negatív kritikát is kapott, Owen Gleiberman az Entertainment Weekly munkatársa szerint nem rossz színésznő, de nem elég kifejező.[53] Again című dala bekerült a filmbe, és Oscar-díjra jelölték legjobb eredeti filmbetétdal kategóriában.[54] 1993 szeptemberében Janet félmeztelenül jelent meg a Rolling Stone magazin borítóján, mellét csak férje, René Elizondo kezei takarták. A kép annak a képnek a teljes változata, aminek egy része a janet. album borítóján látható, a fotós Patrick Demarchelier.[55] Sonia Murray, a The Vancouver Sun munkatársa megjegyezte, hogy a fénykép az év egyik leghíresebb magazinborítója lett.[56] Jackson kijelentette, hogy a szex mindig is fontos volt az életében, de ebben az időben kezdte nyilvánosan is kifejezni.[12] David Ritz Marvin Gaye-éhoz hasonlította Jackson átalakulását, kijelentette, hogy „ahogy Gaye eljutott a What's Going Ontól a Let's Get It Onig (...), Janet, minden ízében olyan komolyan, mint Marvin, eljutott a Rhythm Nationtól a janet.-ig, a szexuális felszabadulás kijelentéséig.”[12] Jackson második világkörüli turnéja, a janet. Tour kiváltotta a kritikusok dicséretét. Michael Snyder a San Francisco Chronicle-től azt írta, Jackson előadása „elmossa a határt a stadionnyi közönségnek adott popkoncert és a látványos színpadi előadás közt.”[57] Ebben az időben bátyját, Michaelt gyermekmolesztálással vádolták. Michael Jackson tagadta a vádakat.[58] Janet támogatta bátyját és tagadta azokat a vádakat is, melyeket nővérük, La Toya Jackson írt könyvében, (La Toya: Growing up in the Jackson Family, 1991) hogy a szüleik kegyetlenül bántak velük őket gyerekkorukban.[40] Lynn Normentnek adott interjújában, melyet az Ebony magazin közölt le, említette, hogy nővérük elidegenedett a családtól, ami akkori férje, Jack Gordon „agymosásának” volt betudható.[59] Norment megírta, hogy a janet. album felvételei közben „LaToya váratlanul megjelent és jelenetet rendezett a minneapolisi stúdióban”, annak ellenére, hogy korábban négy évig telefonon sem állt szóba vele.[59] Janet kritizálta Jermaine nevű bátyját is, amiért 1991-ben Michaelt támadta Word to the Badd című dalában.[59] 1994 decemberében Janet együttműködött Michaellel egy duetten, ami Scream címen jelent meg 1995-ben, Michael HIStory című albumának első kislemezeként. A dalt, melyet a két testvér Jimmy Jammel és Terry Lewisszel együtt írt, válasznak szánták a média részéről őket ért zaklatásra.[60] A dal a Hot 100 kislemezlista ötödik helyén nyitott, ezzel ez lett az első kislemez, ami a top 5-ben nyitott a lista történetében. A Scream futurisztikus videoklipje, melyet 1995 májusában forgattak, hétmillió dollárba került, és bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint legdrágább videoklip. A klip 1995-ben Grammy-díjat nyert legjobb rövid videoklip kategóriában.[28] 1995 októberében megjelent Janet első válogatásalbuma, Design of a Decade 1986/1996 címmel, előző kiadója, az A&M Records gondozásában. Az album a Billboard 200 harmadik helyén nyitott.[8] Első kislemeze, a Runaway a 3. helyre került a Hot 100-on.[61] A Design of a Decade 1986/1996 kétszeres platinalemez lett és négymillió példányban kelt el.[17][62] 1996 januárjában Jackson megújította szerződését a Virgin Recordsszal, 80 millió dollárért.[63] Ezzel ő lett a legjobban fizetet előadó a kortárs zenében, felülmúlta az addigi 60 milliós rekordot, melyet Michael Jackson és Madonna tartott. Hatodik stúdióalbuma, a he Velvet Rope megjelenését megelőző két évben Jackson depressziótól és szorongástól szenvedett.[7] Michael Saunders, a The Boston Globe munkatársa azt írta, az album betekintés Janetnek a depresszióval folytatott küzdelmébe; jellemzése szerint „kritikus önvizsgálat, egy nő naplója önmaga felfedezéséről”.[7] Jackson azt mondta az album címéről (Bársonykötél): „Mindannyian láttuk a premiereken vagy nightcluboknál a kötelet, ami elválasztja azokat, akik beléphetnek és azokat, akik nem. Bennünk is van egy ilyen bársonykötél, ami megakadályozmásokat abban, hogy megismerjék az érzéseinket. A The Velvet Rope-on megpróbálom feltárni, felfedezni ezeket az érzéseket... Életem során a kötél mindkét oldalán álltam. Néha, különösen gyerekkoromban, gyakran éreztem magam kívül hagyottnak, magányosnak. Időnként úgy éreztem, nem értenek meg.”[66] A The Velvet Rope-on jelenik meg Jackson zenéjáben a szadomazochizmus is. Eric Henderson a Slant magazintól ezt írta: „A The Velvet Rope gazdag, sötét mestermű, ami korbácsok és láncok közt azt mutatja be, nincs csábítóbb, mint az érzelmi meztelenség.”[67] Larry Flick a Billboardtól azt írta: a The Velvet Rope „az év legjobb amerikai albuma és Jackson utolsó öt albuma közül a leginkább erőt adó.”[68] Az 1997 októberében megjelent album a Billboard 200 albumslágerlista első helyén nyitott.[8] Az augusztusban megjelent első kislemez, a Got 'Til It's Gone a 36. helyig jutott a Billboard Hot 100 Airplay slágerlistáján.[69] A dal részletet használt fel Joni Mitchell Big Yellow Taxi című számából és szerepelt benne Q-Tip rapper. A dal videoklipje 1997-ben Grammy-díjat kapott legjobb rövid videoklip kategóriában.[28] A második kislemez az albumról, a Together Again Janet nyolcadik listavezető dala lett a Billboard Hot 100 kislemezlistán, ezzel holtversenybe került Elton Johnnal, Diana Ross-szal és a The Rolling Stonesszal.[70] A dal rekordnak számító 46 hetet töltött a Hot 100-on, és 19 hetet a brit kislemezlistán.[70] Az I Get Lonely a harmadik helyig jutott a Hot 100-on.[16] A The Velvet Rope világszerte több mint tízmillió példányban kelt el, és a RIAA háromszoros platinalemeznek minősítette.[1][17] A Together Again az énekesnő AIDS-ben meghalt barátai emlékére készült; a dal bevételeinek egy részét az American Foundation for AIDS Researchnek adományozta.[70] Neil McCormick, a The Daily Telegraph munkatársa megjegyezte, hogy Jackson „a melegek körében is népszerű akar lenni, Diana Rossra emlékeztető dívai előadást nyújt a Together Again AIDS-korszakbeli popdalban, ódát énekel a homoszexualitáshoz a dzsesszes Free Xone-ban, és Rod Stewart Tonight's the Nightjának bizarr leszbikus újraértelmezésében éri el a csúcsot, ha ez itt megfelelő szó.”[71] A Rolling Stone a Free Xone-t az album legjobb dalaként értékelte, leírása szerint „a homofóbiaellenes dal folyton változtatja tempóját és hangulatát, Prince-szerű ritmusból vált át Archie Bell és a the Drells Tighten Up című dalának egy mesterien átvett részletébe.”[72] A The Velvet Rope-ot kitüntette az Országos Fekete Leszbikus és Meleg Fórum, és megkapta a kiemelkedő zenei albumnak járó díjat a 9. GLAAD Media Awards díjkiosztón.[73] 1998-ban Jackson elindult a világ körüli The Velvet Rope turnéra, amellyel bejárta Európát, Észak- és él-Amerikát, Afrikát, Ázsiát és Ausztráliát is. Robert Hilburn, a The Los Angeles Times munkatársa azt írta: „annyi ambíció és Broadway-musicaleket idéző csillogás jellemzi Janet Jackson új, Velvet Rope turnéját, hogy illik hozzá, hogy a programfüzet a műsor 'tervezőjeként és rendezőjeként' tünteti fel a nevét.”[74] A The Velvet Rope: Live in Madison Square Garden című HBO-különkiadás több mint tizenötmillió nézőt vonzott. A kétórás koncertet többen nézték az HBOra előfizető háztartásokban, mint a négy másik nagy tévécsatorna bármelyik műsorát.[75] A következő hónapban Jackson különköltözött Elizondótól.[76] Mikor turnéja 1999-ben befejeződött, Jackson vendégelőadóként több másik énekes dalain is közreműködött: dolgozott Shaggy Luv Me, Luv Me című dalán a How Stella Got Her Groove Back filmzenealbumához, felvette a God’s Stepchild című dalt a Down on the Delta filmzenéjéhez, együttműködött a BLACKstreettel a 'Girlfriend/Boyfriend és Busta Rhymesszal a What’s It Gonna Be?! című dalokon. Elton Johnnal is énekelt egy duettet, I Know the Truth címen, az Aida musicalváltozatához, a Pepsi reklámjához pedig Ask for More című dalát rögzítette. Az 1999-es World Music Awards díjkiosztón Cherrel együtt megkapta a Legenda díjat „élethosszig tartó közreműködéséért a zeneiparban és kiemelkedő hozzájárulásáért a popzenéhez”.[77] 1999 végén a Billboard magazin az évtized második legsikeresebb előadójának nevezte, a listán csak Mariah Carey előzte meg. Jackson 2000 júliusában szerepelt másodszor mozifilmben, a Bölcsek kövére II: A Klump családban, Denise Gaines professzor szerepében, Eddie Murphy oldalán. A film, akárcsak előző filmje, a bemutató hetében a legtöbb pénzt hozó amerikai film lett, az első hétvégén 42,7 millió dollárt hozott.[79][80] A filmhez felvett dala a Doesn't Really Matter Janet kilencedik listavezetője lett a Billboard Hot 100-on. Ugyanebben az évben René Elizondo beadta a válókeresetet Jackson ellen. Jeff Gordinier, az Entertainment Weekly munkatársa azt írta, hogy a tizenhárom évből, amíg Jackson és Elizondo ismerték egymást, nyolc évig házasok voltak, és ezt nemcsak a nemzetközi sajtó, hanem Jackson apja előtt is sikerült titokban tartaniuk.[42] Elizondo több millió dollárra beperelte (10 és 25 millió közti összegre); egészen 2003-ig nem jutottak egyezségre.[42][81] Jackson 2001 márciusában megkapta az Award of Merit díjat az American Music Awardson „mesterien elkészített, a kritika által dicsért, társadalmilag tudatos, többszörös platinalemez albumaiért”.[82] Ő kapta meg először az mtvICON díjat, mellyel azóta évente elismerik a zene, videoklipek és popkultúra területén nagyot alkotó, az MTV nemzedékre nagy hatást tevő művészeket.[83] Jackson hetedik stúdióalbuma, az All for You 2001 áprilisában jelent meg, és az első helyen nyitott a Billboard 200-on.[8] Az első héten 605 000 példányban kelt el az album, Jackson minden albuma közül a legtöbben.[84] Stephen Thomas Erlewine az Allmusictól kijelentette, hogy Jackson „fényűző és érzéki albumot alkotott, ami lazán terjed végig 70 perces hosszán, és akkor is elcsábít, amikor tudod, hogy nem lenne szabad”,[85] Jon Pareles a The New York Timestól pedig megjegyezte, hogy „miközben más rhythm and blues-albumok leegyszerűsödnek a hiphop szögletességéhez, Ms. Jackson olyan gazdag textúrákban ragyog, ami szédítő, mint egy új szerelem.”[86] Az album címadó dala, az All for You a 14. helyen nyitott a Billboard Hot 100-on; más kislemeznek, ami még nem jelent meg kereskedelmi forgalomban, ez még nem sikerült.[87] Teri VanHorn az MTV-től a rádió királynőjének nevezte Jacksont, mert a kislemez rádiótörténelmet írt azzal, hogy már az első héten felvette játszási listájára minden pop, rhythmic és urban rádióadó, ami jelent a Radio & Records kereskedelmi magazinnak.[87] A kislemez hét hétig állt a Hot 100 első helyén.[88] A dal 2001-ben Grammy-díjat kapott legjobb dance felvétel kategóriában.[28] A második kislemezre került dal, a Someone to Call My Lover a harmadik helyre került a Hot 100-on.[89] Az All for You album világszerte több mint hétmillió példányban kelt el, és a RIAA kétszeres platinalemeznek minősítette.[17][90] Az albumról csak három kislemez jelent meg, és pénzügyileg nem volt akkora siker, mint az előzőek, a turné ellenben sikeres volt, annak ellenére, hogy európai turnéját Janet a 2001. szeptember 11-ei események miatt lemondta. Az All for You turnét a kritikusok Jackson riválisainak turnéihoz hasonlították: a Los Angeles Times munkatársa, David Massey szerint jobb volt, mint Madonna Drowned World turnéja, és megjegyezte, hogy „arcátlanság azt mondani, hogy Janet koncertje olyan, mint Britney Spearsé – inkább Britneyé olyan, mint Janeté!”[91] Rudy Scalese riporter szerint Jackson „egyszer sem tévesztett ütemet; még mindig ő a pop királynője.” [91] Charles Passy a The Palm Beach Posttól azonban azt írta: „Jackson koncertjét megnézni Madonna 'Drowned World'-je után szembesít a popkoncertek korlátaival: Madonna kitolta ezeket a határokat és megalkotta a cirkusz, színház és zene merész keverékét, Jackson azonban a határokon belül maradt”[92] Jackson a bevételek egy részét a Boys & Girls Clubs of America számára ajánlotta fel; a szervezet elnöke, Roxanne Spillett kijelentette: „az, hogy így felhívja ügyünkre a figyelmet, és nagylelkű pénzügyi hozzájárulása segít nekünk abban, hogy még több reményt és lehetőséget kereső fiatalon segítsünk.”[93] 2002-ben Jackson együttműködött Beenie Man reggae-zenésszel Feel It Boy című dalán. Később beismerte, hogy megbánta az együttműködést, miután rájött, hogy Beenie Man dalainak gyakran van homofób szövege. Miután a The Voice egy cikket közölt erről, Janet elnézést kért meleg rajongóitól.[94] Ugyanebben az évben kezdődött Jackson kapcsolata Jermaine Dupri producerrel. 2004 februárjában a Super Bowl XXXVIII félidejében Janet előadta két dala, az All for You és a Rhythm Nation egyvelegét, majd Justin Timberlake-kel együtt is fellépett. Timberlake Rock Your Body című dala végén, amikor azt énekelte, hogy „a dal végéig levetkőztetlek”, letépte Janet felsőjét, és az énekesnő jobb melle kilátszott. A műsor után Jackson elnézést kért, és azt nyilatkozta, Timberlake-nek csak a felsőrészt kellett volna lerántania, a vörös csipke melltartó véletlenül jött le.[96] Timberlake is elnézést kért, balesetnek nevezte a történteket.[96] A Time magazin szerint az eset a TiVo (videó, amin az élőben közvetített műsor is azonnal visszajátszható) történetében legtöbbször visszajátszott jelenet volt, és a Forbes magazin munkatársa, Monte Burke szerint „körülbelül 35 000 új előfizetője lett a TiVónak”.[97][98] Jackson bekerült a Guinness Rekordok Könyve 2007-es kiadásába mint az internet történetének legkeresettebbje.[99] A CBS ezek után csak akkor volt hajlandó engedni, hogy Jackson és Timberlake megjelenjen a 46. Grammy-díjkiosztó gálán, ha mindketten nyilvánosan elnézést kérnek a tévécsatornától és nem állítják, hogy véletlen volt. Ezt Timberlake meg is tette, de Jackson kitartott amellett, hogy baleset történt.[100] Jermaine Dupri emiatt kilépett a Grammy zsűrijéből.[101] Az eset véget vetett azoknak a terveknek is, hogy Janet játssza a főszerepet a Lena Horne életéről készített tévéfilmben. Bár maga Horne is ragaszkodott hozzá, hogy Jackson lemondja a szerepet, az énekesnő képviselői szerint Janet magától tette meg.[102] 2004 márciusában megjelent Jackson nyolcadik stúdióalbuma, Damita Jo, és a Billboard 200 második helyén nyitott.[8][103] Az album, aminek címe Janet középső keresztneveiből jön, az énekesnőben élő egyik különböző személyiséget hivatott bemutatni.[104] „Az album a szerelemről szól”, jelentette ki Janet egy interjúban, „Damita Jo az egyik személyiség, aki bennem lakozik.”[104] Az Allmusic munkatársa, Stephen Thomas Erlewine szerint az album „pornográf, semmit nem hagy a képzeletre és végtelenül repetitív”.[105] A Blender munkatársa, Ann Powers szerint „a művészien elrendezett, bocsánatkérés nélkül szókimondó Damita Jo barátságosan és kiegyensúlyozottan érzéki, több mint egy órányi tantrikus áramlat.”[106] Az album a hónap végére platinalemez lett az USA-ban, és világszerte kétmillió példányban kelt el.[17][107] A három megjelent kislemez közül azonban egyik sem lett top 40 sláger az USA-ban. Keith Caulfield a Billboardtól megjegyezte, hogy „egy ennyire kislemezorientált énekesnek, mint Jackson, akinek pályafutása során huszonhét top 10 slágere volt a Hot 100-on, ebből tíz listavezető, annak ez valószínűleg csalódást jelent.”[103] Jermaine Dupri, aki akkor a Virgin Records urban music részlegének elnöke volt, kijelentette, hogy a kiadó nem támogatta eléggé az albumot.[108] Jackson 2004. április 10-én a Saturday Night Live műsor házigazdája volt, és parodizálta a Super Bowl-incidenst. A Will & Grace szituációs komédiában saját magát alakította; a sorozat egyik szereplője, Jack McFarland a történet szerint Janet háttértáncosának jelentkezett.[109] 2004 novemberében a 100 Black Men of America szervezet afroamerikai példaképnek nyilvánította, és odaítélte neki a szervezet Artistic Achievement díját „karrierjéért, melynek során sikertől a még nagyobb sikerig ért el”.[110] 2005 júniusában a Human Rights Campaign és az AIDS Project Los Angeles humanitárius díját kapta művészete elismeréséül és amiért segített pénzt szerezni az AIDS ellen küzdő jótékonysági szervezeteknek Kilencedik stúdióalbuma, a 20 Y.O. reklámhadjáratának részeként Jackson szerepelt a Us Weekly 2006 júniusi számának borítóján; ez lett a magazin legtöbb példányban elkelt száma (1,4 millió).[112] Maga az album szeptember 26-án jelent meg, és a Billboard 200 második helyén nyitott.[8] Az album címe az eredetileg tervezett 20 Years Old rövidítése; azt jelképezi, hogy ennyi idő telt el Janet első sikeres albuma, a Control megjelenése óta.[113] Jackson kijelentette: „Ezzel az albummal olyan vizekre evezek, ahol egy ideje nem jártam: R&B és dance... Olyan dalokból is felhasznál részleteket, amik 20, 25 éve megihlettek.”[114] Az album azonban stílusban nem igazán hasonlít első sikeres albumaihoz. A Rolling Stone magazin munkatársa, Evan Serpick szerint „Janet Jackson legújabb albumának címe arra a két évtizedre utal, ami eltelt első albuma, a Control megjelenése óta, amin olyan slágerek szerepeltek, mint a 'Nasty' és a 'What Have You Done for Me Lately'. Az ő helyében mi nem tennénk meg ezt az összehasonlítást.”[115] Glenn Gamboa a Newsdaytől pozitívan értékelte az albumot, és hogy Janet „kihagyja a drámát a szabaddá válás és a bizonyítás körül, és legutóbbi albumai 'kötözz meg, kötözz le' szexiségét is a szekrényben hagyja. Ez az album a táncról szól és a visszatérésről R&B-gyökereihez.”[116] Az első kislemez, a Call on Me, amin duett Nellyvel, a 25. helyig jutott a Hot 100-on.[16] A 20 Y.O. platinalemez minősítést kapott a RIAA-tól.[17] Az ezt követő három kislemez nem aratott sikert, amiért Jackson a promóció hiányát okolta. Jermaine Dupri, az album társproducere emiatt otthagyta állását a kiadónál.[117] Az albummal Jackson teljesítette szerződését a Virgin Recordsszal. 2007 januárjában Jacksont a Forbes magazin a hetedik leggazdagabb nőnek nyilvánította a szórakoztatóiparban, vagyona több mint 150 millió USD.[118] Ugyanebben az évben szerepelt harmadik filmjében, Tyler Perryvel együtt; egy Patrica nevű pszichoterapeutát alakított a Why Did I Get Married?-ben. Mint előző két filmje, ez is a legtöbbet hozó film lett az azon a héten bemutatott filmek közül: az első héten 21,4 millió dollár bevételt hozott az első héten.[119] 2008 februárjában Jackson elnyerte a NAACP Image Awardot legjobb női mellékszereplő kategóriában. 2007 júliusában Jackson lemezszerződést írt alá az Island Recordsszal. Tizedik stúdióalbuma, a Discipline 2008 februárjában jelent meg, és az első helyen nyitott a Billboard 200-on.[8] Margeaux Watson az Entertainment Weeklytől megjegyezte: „fiúőrült szövegeiből, melyek gyakran hangzanak úgy, mint egy szerelmes tini érzelgős sms-ei, hiányzik az, ami ahhoz kellene, hogy az egykor ünnepelt popsztár visszakerüljön a kritikusok listái élére.”[121] Andy Kellman az Allmusictól kijelentette: „Janet valószínűleg nem fogja még egyszer elérni a 80-as évekbeli csúcsot, de ez nem ok arra, hogy végleg leírjuk.”[122] Az album egyetlen sikeres dala, a Feedback a 19. helyig jutott a Hot 100-on.[16] 2008 áprilisában Jackson megkapta a Vanguard Awardot a 19. Annual GLAAD Media Awards díjkiosztón a LMBT emberek jogaiért való kiállásáért.[73] A GLAAD elnöke, Neil G. Giuliano megjegyezte: „Ms. Jacksonnak hatalmas rajongótábora van a meleg közösségen belül és kívül is, és az, hogy mellettünk áll a rossz hírnévkeltés ellen, amivel a melegeknek a mai napig szembe kell nézniük országunkban, hihetetlenül sokat jelent.”[73] Jackson ötödik koncertturnéja, a Rock Witchu turné 2008 szeptemberében kezdődött.[123] Ugyanebben a hónapban közös megegyezéssel megváltak egymástól a lemezkiadóval. Rodney „Darkchild” Jerkins, az album producere kijelentette: „Úgy érzem, nem reklámozták megfelelően... Janet nem kapta meg azt, amit egy ekkora jelentőségű előadónak meg kellett volna.”[124] Az alatt a tizennégy hónap alatt, amit Jackson a kiadónál töltött, 415 000 példányban kelt el az album, és nem kapott minősítést a RIAA-tól. A Billboard cikke szerint a kiadó az énekesnő kérésére beleegyezett a szerződés felbontásába, mert Jackson elégedetlen volt albuma reklámozásával.[125] 2009 júniusában Jackson bátyja, Michael meghalt. Janet a 2009-es BET Awards díjkiosztó gálán beszélt először nyilvánosan testvére haláláról. „Csak azt szeretném mondani, hogy nektek Michael egy bálvány, nekünk azonban családtag. Mindörökké élni fog a szívünkben. Családom és magam nevében is köszönöm a szereteteteket, a támogatásotokat. Annyira hiányzik.”[126] A Harper's Bazaarnak adott exkluzív interjújában elmondta, hogy akkor értesült bátyja haláláról, amikor Atlantában előző filmje folytatását, a Why Did I Get Married Too?-t forgatta. Az, hogy a munkára koncentrált, nagyban segítette gyászában; a testvére halálával foglalkozó híreket pedig elkerülte. „Fontos szembenézni a valósággal. Nem menekülök, de néha muszáj egy másodpercre eltűnni.”[127] Ugyanebben az időben véget ért hét évig tartó kapcsolata Jermaine Duprival.[127] 2009 szeptemberében előadta a Screamet a 2009 MTV Video Music Awards díjkiosztón, bátyja emléke előtti tisztelgésül.[128] Az MTV menedzsere, Stephen Friedman azt nyilatkozta: „Úgy éreztük, Janetnél nincs alkalmasabb arra, hogy elkezdjük a műsort és igazán erőteljes üzenetet küldjünk.”[129] Janet számos híres koreográfussal és saját kreatív rendezőjével, Gil Duldulaóval dolgozott együtt az előadás megtervezésén.[129] A műsort számos kritikus dicsérte, Michael Slezak, az Entertainment Weekly munkatársa szerint „éppolyan energetikus volt, mint szívből jövő”.[130] Következő dala, a Make Me először ingyenes ajándékként jelent meg a hivatalos weboldalán, később pedig digitális kislemezként is megjelent.[131] A dal felkerült második válogatásalbumára, a The Bestre is (az Egyesült Államokban Number Ones címen jelent meg). A kétlemezes albumon 33 olyan dala szerepelt, ami listavezető volt a világ valamelyik országában, plusz a Make Me mint bónuszdal. Az album 2009 novemberében jelent meg a Universal Music Enterprisesnál és az EMI Musicnál.[132] Jackson az AIDS-kutatásért létrehozott amfAR alapítvány első jótékonysági rendezvényének elnöke lett. A rendezvényre Milánóban került sor, a divatbemutatók hetén. Az alapítvány elnöke, Kevin Robert Frost megjegyezte, hogy „nagyon hálásak vagyunk Janet Jacksonnak, amiért csatlakozott az amfARhoz első rendezvényén Milánóban... Egyedülálló eleganciát hoz magával és már régóta elkötelezett résztvevője az AIDS elleni küzdelemnek.”[133] Az árverésen eladott egyik tárgy egy pár kristállyal díszített csizma volt, amit Michael Jackson viselt volna 2009-re tervezett This Is It koncertturnéján; a csizma 14 650 dollárért kelt el. A rendezvény során 1,1 millió dollárt sikerült szerezni a szervezet számára. Janet köszönetet mondott mindenkinek a divat világában, aki segített támogatni az AIDS-kutatást.

Christina Maria Aguilera (New York, 1980. december 18.) ötszörös Grammy-díjas amerikai popénekesnő és dalszövegíró. A televízióban először a Star Search program jelöltjeként mutatkozott be, majd a Disney Channel The New Mickey Mouse Club című műsorában szerepelt 1993-94-ig. Az énekesnő lemezszerződést kötött az RCA Records kiadóval, miután elkészítette a Mulan betétdalát "Reflection" címmel. Első nagylemezével (Christina Aguilera, 1999) vált ismertté, melyről három kislemeze,a Genie In A Bottle,a "What a Girl Wants", és a "Come On Over Baby (All I Want Is You)." is a Billboard Hot 100 lista első helyén végzett. Ezt követően latin pop albuma (Mi Reflejo, 2000) és számos duett hozta meg a világhírt.Harmadik studió albuma,a My Kind of Christmas 2000-ben jelent meg,ami szintén sikereket aratott. Miután átvette kreatív irányítását második nagylemezének (Stripped, 2002), az albumról másodikként kiadott "Beautiful" hozta meg a sikert. Aguilera harmadik stúdióalbuma (Back to Basics, 2006) soul, jazz és blues elemeket tartalmazott, mely megjelenését követően pozitív kritikát kapott. Az énekesnő negyedik nagylemeze (Bionic) 2010 júniusában jelent meg ami nem hozott nagy sikereket Félig ecuadori származású, apja őrmester volt a hadseregnél, édesanyja pedig zongoraművésznő, aki az ifjúsági szimfonikus zenekarral egész Európát bejárta. Christina 18 évesen már a fél világot megismerte, hosszabb-rövidebb ideig élt Japánban, Floridában, Texasban és New Jerseyben, mielőtt Wexfordban végleg letelepedtek. „Mióta az eszemet tudom, mindig arra vágytam, hogy a színpadon állhassak” – jelentette ki. 1992-ben csatlakozott a Disney Channelen futó The New Mickey Mouse Clubhoz, ahol Justin Timberlake és Britney Spears mellett is gyakran feltűnt. 1994-ben kezdődött el zenei pályafutása, amikor Japánban Keizo Nakanishivel elkészítette az All I Wanna Do című duettet. Miután 1998-ban visszatért az Egyesült Államokba, felkérték a Mulan című Disney-film betétdalának, a Reflectionnek az elkészítésére. A dal jó kritikákat kapott, még a Golden Globe jelöltjei között is szerepelt animációs filmhez készült legjobb zene kategóriában. Nem sokkal később megjelent Christina debütáló albuma az RCA-nál, több dala (Genie in a Bottle, What a Girl Wants, I Turn to You) sikeres lett. Az énekesnő elnyerte a legjobb új előadónak járó Grammy-díjat. 2000-ben elkészítette spanyol nyelvű albumát Mi reflejo címmel. Ugyanebben az évben #4 lett a Maxim magazin a világ 100 legszexisebb nője listán.[2] 2001-ben Lil' Kimmel, Pinkkel és Myával közösen feldolgozták a Moulin Rouge című filmhez Patti LaBelle Lady Marmalade című dalát. A dal öt hétig vezette az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistát, és 11 másik országban listaelső volt. A feldolgozásért mind a négy énekes Grammy-díjat kapott. 2002-ben találkozott első férjével, Jordan Bratmannel (született 1977. június 4-én), akivel akkor az Azoff Music Management cégnél dolgozott. Irving Azoff, Christina menedzsere mutatta be őket egymásnak. Esküvőjük 2005. november 19-én volt a kaliforniai Napa Valleyben, 130 meghívott vendég előtt. Christina egy Christian Lacroix által tervezett ruhában állt az oltár elé. A vendégeket megkérték, hogy ajándék helyett inkább adakozzanak a Katrina és Rita hurrikán áldozatainak hozzátartozói részére. Aguilera 2007-ben eladta állapotos fotósorozatát a Marie Claire-nek. A képek láttán felkérték, hogy vetkőzzön le a Playboy magazinnak, de elutasította. 2008. január 12-én, este 10 órakor megszületett Max Liron Bratman, Christina első gyermeke. Christina egy köszönő levelet írt a rajongóknak, amit hivatalos oldalán lehetett megtekinteni. Az üzenet mellé a Back to Basics korongról jól ismert Save Me From Myself című dalhoz készült videó is felkerült. A videó eddig sohasem látott részleteket tartalmaz Christina esküvőjéről. 2010-ben megjelent Christina Bionic című albuma. Megosztó kritikákat kapott és az énekesnő eddigi legkevesebb pédányban eladott lemeze lett, de még így is 800.000 példányban adták el, és Auzstráliában, Görögországban is aranylemez lett. Az album első kislemeze a Not Myself Tonight, melynek megjelenése után pár nappal bejelentette, koncertturnéra indul a nyáron. Később azonban lemondta az egész turnét azzal magyarázva hogy új lemeze, a Bionic sok energiáját felemésztette, és filmes felkérése is lett. A második kislemez a You Lost Me, egy fantasztikus ballada, melyet Christina, és Sua Furler írt. Október 12-én bejelentette : szakított férjével akivel 8 éve jártak és 4 éve voltak házasok. A hírt először az amerikai US Magazine közölte, amiben bővebben is cikkeztek : „Bár szakítottunk Jordannel, a fiunk Max iránti elkötelezettségünk erősebb mint valaha.” Hogy a gyermek minél könnyebben átvészelje ezt az időszakot, az énekesnő még a Burlesque filmzenéjének felvételére is magával viszi kisfiát. „Mindent megtesz annak érdekében, hogy csodálatos anyja legyen a fiának. Nagyon sok dolga van, de lassan megtanulja, hogyan kell összehangolnia a karriert a magánélettel. Miután kimondták a válást, Xtina új szerelemre talált Matthew Rutler szeméjében, aki asszisztensként dolgozott legelső filmjénél. Christina november 15-én megkapta a Hollywood Walk of Fame sétány csillagát.” Ugyanezen a napon jelent meg első filmje - még csak az USA-ban - a Burlesque című musical, ami Magyarországon Díva néven fut majd. Andrea Bocelli - Somos Novios. Előadták egyszer San Remóban 2006. február 4-én Dr. John - Merry Christmas, Baby Elton John - Bennie and the Jets. Fashion Rocks show 2006 Enrique Iglesias - Celebrate the Future. The Superbowl 2000 Fred Durst - Come On Over + Livin' It Up. MTV Video Awards Show 2000 Herbie Hancock - A Song for You. Ellen Degeneres show; Grammy Awards 2006 Keizo Nakanishi - All I Wanna Do Lil Bow Wow - Christmas Time Lil Kim - Can't Hold Us Down Missy Elliot - Car Wash Mya - Lady Marmalade Nelly - Tilt Ya Head Back. MTV VMA 2004 Pink - Lady Marmalade P. Diddy - Tell Me Ricky Martin - Nobody Wants to Be Lonely. Háromszor adták elő élőben, egyszer a Top of the Popson 2001 januárjában. Redman - Dirrty Tony Bennett - Steppin' Out. NBC special; 59th Emmy Awards 2007 + még egyszer tv showban Madonna - Like a Virgin. Hollywood MTV VMA 2003 Britney Spears - Like a Virgin. Hollywood MTV VMA 2003 Sting - Live at Men Strike Back 2000 (akikkel együtt énekeltek: Sisqo, Backstreet Boys, Enrique Iglesias, D'Angelo, Tom Jones) Mick Jagger-A Shine a Light 2006 koncerten a Live With ME c. számban

Madonna, születési nevén Madonna Louise Ciccone (Bay City, Michigan, 1958. augusztus 16.), olasz származású amerikai énekes, színész és üzletasszony. A pop királynőjeként tartják számon. 1958-ban született Bay City, Michigan államban és Rochester Hillsben nevelkedett. 1977-ben New York City-be költözött, hogy táncosként fusson be karriert. Azután, hogy a Breakfast Club és az Emmy nevű csapatokban játszott, 1983-ban kiadta első önálló albumát Madonna címmel a Sire Records gondozásában. A Like a Virgin (1984) és a True Blue (1986) albumról kiadott kislemezeivel világszerte ismertté vált, és megteremtette pop ikon státuszát. Ismertségét csak növelte az 1985-ös Kétségbeesve keresem Susant című vígjáték, annak ellenére, hogy a filmben csak kisebb szerepet kapott. Vallásos képeket használva a Like a Prayer (1989) című albumán Madonna pozitív kritikákat kapott az anyag sokszínűségéért, ugyanakkor kritika is érte vallásos konzervatívak és a Vatikán részéről. 1992-ben a Warner Music-kal közösen létrehozta Maverick nevű kiadóját. Ugyanebben az évben művészetét erős szexualitás jellemezte, ami az Erotica című albumán, Sex nevű könyvében és a Tanú teste thrillerben jelent meg. Mindhárom alkotás negatív kritikákban részesült konzervatívok és liberálisok részéről egyaránt. 1996-ban megkapta az Evita című musical főszerepét, amelyért Golden Globe-díjat kapott. A film betétdala, a You Must Love Me szintén Golden Globe-díjat és Oscar-díjat nyert 1997-ben. Madonna hetedik stúdióalbuma a Ray of Light (1998) az egyik legnagyobb elismerésben részesült albuma lett mondanivalójának köszönhetően. 2005-ben kiadta Confessions on a Dance Floor című lemezét, amelyért megkapta a Legjobb elektronikus/dance albumért járó Grammy-díjat. Nyolcadik stúdióalbuma a Hard Candy (2008) a hetedik albuma volt, ami a Billboard 200-as albumlista első helyén debütált. Ugyanebben az évben megvált a Warner Music-tól és 120 millió dolláros szerződést írt alá a Live Nationnel.[3] 63 millió eladott lemezzel az USA-ban és 200 millióval világszerte Madonnát a Recording Industry Association of America a 20. század legtöbb lemezt eladó rock énekesnőjének nyilvánította.[4][5][6] 2007-ben a Guinness minden idők legsikeresebb énekesnőjének titulálta, a következő évben pedig beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Madonna Louise Ciccone 1958. augusztus 16-án reggel 7 óra után 5 perccel született a Michigani Bay Cityben, Madonna Louise Fortin és Silvio Ciccone gyermekeként. Édesanyja francia-kanadai, édesapja első generációs olasz-amerikai. Ő a Chrysler/General Motors-nál volt karosszérialakatos- és Pacentro, Abruzzoból származik.[9][10] Madonna a 3. gyerek a 8 közül. Testvérei Martin, Anthony, Christopher, Paula, Melanie, Mario, és Jennifer.[11] Katolikus családban nevelkedett Detroit külvárosaiban, Pontiac és Avon Townshipben (ma Richester Hills). Édesanyja 1963. december 1-jén, emlőrákban meghalt. Apja később elvette a házvezetőnőjüket, Joan Gustafsont, akivel két közös gyermekük született: Jennifer és Mario Ciccone. Felnőttként Madonna úgy nyilatkozott erről: ,,Sosem fogadtam el őt mialatt felnőttem... Visszatekintve úgy gondolom, nagyon nehéz lehetett neki velem.[12] A St. Frederick's és St. Andrew's általános iskolába járt (utóbbit ma Holy Family Regional Schoolnak hívják), később pedig a West Middle Schoolba is. Hamar kitűnt szokatlan viselkedésével, különösképpen egyfajta alsónemű fétisével: cigánykerekeket, kézen állásokat csinált a szünetekben a folyosókon, beakasztotta térdeit a mászókába és úgy lógott lefelé, és nem talált semmi furcsát abban, hogy a szoknyáját a pad fölé húzta tanóra közben, így az összes fiú láthatta alsóneműjét. Később Rochester Adams High Schoolba járt, ahol kitűnő tanuló volt, és tagja volt egy cheerleading tánccsapatnak. Miután leérettségizett egy táncművészeti ösztöndíjat kapott a Michigani Egyetemre.[13] Balettórákat szeretett volna venni, ezért meg kellett győznie apját, hogy engedje őt el.[14] A balett tanára Christopher Flynn, arra biztatta, hogy táncosként fusson be karriert, ezért 1977 végén otthagyta a főiskolát és New York City-be ment.[15] Ekkortájt nagyon kevés pénze volt, így sufni-szerű lakásokban élt és a Dunkin Donutsban dolgozott eladóként.[16] Erről később ezt mondta: "Ez volt az első alkalom, hogy repülőre szálltam vagy hogy taxiba ültem. 35 dollárral a zsebemben érkeztem meg. Ez volt a legbátrabb dolog, amit valaha tettem."[17] Miközben táncosként dolgozott a francia diszkó művész Patrick Hernandez 1979-es világturnéján,[18] Madonna összejött Dan Gilroy zenésszel, akivel később megalapította első rockegyüttesét a Breakfast Clubot, New Yorkban.[19][20] A csapatban énekelt, valamint dobolt és gitáron játszott. Ennek ellenére később kivált a csapatból és egy másikat, az Emmy-t hozta létre 1980-ban a dobos és egykori barát, Stephen Bray-jel.[21] Ő és Bray több diszkószámot írt közösen, ami végül több New York-i klub figyelmét is felkeltette. Mark Kamins DJ és lemezproducernek megtetszettek a demo felvételek és ezért megmutatta azokat a Sire Records alapítójának, Seymour Steinnek. Madonna aláírt a Sire Records-szal (ami a Warnerhez tartozott) egy kislemezekre szóló szerződést.[23] Első kislemeze az Everybody volt, ami 1982. április 24-én jelent meg.[24] Első albumának a Madonnának producere nagyrészt Reggie Lucas volt. Ezzel egy időben Jean-Michel Basquiat-val kezdett el járni, akivel együtt is élt ekkor.[25] Az énekesnő hamar elhagyta a zenészt drogfüggősége és állandó késései miatt, majd John "Jellybean" Benitezzel kezdett el dolgozni debütáló albumán.[22] Lassan Madonna kinézete, öltözködése és fellépései nagy hatást gyakoroltak a tinilányokra és a nőkre egyaránt. Kinézetét a stylist és ötvös Maripol kreálta. Stílusát csipke felső, szoknya kapri nadrágon, neccharisnya, kereszt medálok, rengeteg karkötő és szőkített haj jellemezte. Ez igazi trenddé vált a '80-as években.[26] Következő albuma, a Like a Virgin (1984) az első #1 helyezést elért albuma lett a Billboard 200-as listán.[27] Kereskedelmi sikerét elsősorban a címadó dalnak köszönhette, mivel az hat hétig vezette a Billboard Hot 100-et.[18] Az albumból 12 millió kelt el világszerte, ebből csak 8 millió az USA-ban.[28] A dallal Madonna fellépett az MTV első Video Music Awards díjátadóján a legendás "Boy Toy" övével esküvői ruhában.[29] Ez a fellépés a mai napig az MTV történetének egyik legendás pillanatai közé tartozik.[29] Az albumot a NARM és a Rock and Roll Hall of Fame Minden idők 200 legmeghatározóbb albuma közé sorolta.[30][31] A következő évben Madonna nagy költségvetésű filmekben kezdett el játszani. Az első szerepe egy kis szerep volt a Vison Quest című filmben, amiben egy klubénekesnőt alakított. A filmzenei albumra felkerült második első helyezést elért dala, a Crazy for You.[32] A Kétségbeesve keresem Susant című vígjátékban is szerepelt; ebben hangzott el az Into the Groove is. Ez volt az első száma, ami első helyezést tudott elérni Nagy-Britanniában.[33] A filmet Cézár-díjra jelölték a Legjobb külföldi film kategóriában, és a New York Times kritikusa Vincent Camby 1985 10 legjobb filmje közé sorolta.[34][35] A főszereplő Rosanna Arquette szintén BAFTA-díjat kapott a szerepért. Az énekesnő a Material Girl forgatása alatt kezdett el járni Sean Penn-nel, akivel a 27. születésnapján házasodott össze.[36] Ezt követően elindult első koncertkörútjával a Virgin Tourral Észak-Amerikában. A nyitószám a Beastie Boys volt.[37] 1985 júliusában a Penthouse és a Playboy magazin lehozta meztelen képeit 1978-ból. (Akkor az énekesnő megélhetési okokból vállalta a fotózást.)[38] Mivel Madonna akkor aláírta a beleegyező nyilatkozatot jogilag semmit sem tehetett, hogy visszatartsa a megjelenést.[38] A képek nagy felháborodást keltettek, ennek ellenére nem bánta meg a dolgot és nem kért elnézést azokért a fotókért, amikért akkor 25 dollárt kapott sorozatonként. A képek ekkor 100 000 dollárt értek.[38] Az incidensre később a Live Aid koncerten tért vissza. Azt mondta nem veszi le a dzsekijét, mert "lehet, hogy a média 10 év múlva ellenem fordítaná". Madonna harmadik albuma a True Blue 1986-ban jelent meg. A Rolling Stone magazin úgy kommentálta: "Úgy hangzik, mintha szívből jönne."[40] Az albumon szerepelt a Live to Tell című ballada is, amit az At Close Range című filmhez írt. Főszerepben későbbi férje, Sean Penn volt. A True Blue öt top 5-ös kislemezt produkált, nevezetesen: Live to Tell, Papa Don't Preach, Open Your Heart , True Blue és a La Isla Bonita.[32] Ugyanebben az évben szerepet kapott a Sanghai Surprise című filmben is, (amit a kritikusok lehúztak) és színpadon is debütált a David Rabe Goose and Tom-Tom című darabjában. Mindkettőben férje oldalán.[41] 1987-ben a Who's That Girlben szerepelt, és négy dalt írt a filmhez, köztük a címadó dalt és -az USA-ban második helyezést elért dalt- a Causing a Commotiont.[32] Ugyanebben az évben indult el a Who's That Girl Turné is. A turnét Madonna innovatív kosztümjei miatt méltatták elsősorban.[42] Még ebben az évben kiadta korábbi dalait remixelve a You Can Dance című remixalbumán. 1988-ban Pacentro hivatalnokai egy 4 méter magas szobrot kezdtek el felállítani róla.[43] A szobor pacentrói származását hivatott szimbolizálni.[44] Madonna házassága ekkor már a végét járta. A válókeresetet 1987 decemberében adták be és '88 szilveszterén költöztek szét. Végül '89 januárjában váltak el.[45] Házasságáról később azt nyilatkozta: "Teljesen a karrierem megszállottja voltam és nem álltam készen arra, hogy nagylelkű legyek bármilyen formában is." [36] 1989 elején a Pepsivel írt alá szerződést. Új dalát, a Like a Prayert a Pepsi reklámjában mutatta be, amihez klip is készült. A videóban rengeteg katolikus szimbólumot vonultatott fel, mint például: stigmák és égő keresztek. A videó ugyancsak egy vegyes kapcsolatra utalt Madonna karaktere és egy fekete pap között, ezért a klipet a Vatikán elutasította.[29] Mivel a reklám és a klip szinte ugyanaz volt, a Pepsi képtelen volt meggyőzni a közvéleményt, hogy nem ez volt a szándékuk. A cég visszavonta a reklámot és törölte Madonna szponzorálását. Ennek ellenére az énekesnő megtarthatta a pénzt.[46] Negyedik stúdióalbuma, a Like a Prayer ugyanebben az évben jelent meg. Az album írói és producerei Patrick Leonard és Stephen Bray voltak.[47] Az albumot a Rolling Stone úgy emlegette: „olyan közel áll a művészethez, amennyire pop zene csak állhat”.[48] A Like a Prayer első helyre került a Billborad 200-as listán és 12 millió kópiát adtak el belőle világszerte. Ebből 4 millió az USA-ban talált gazdára.[49] Az album három top 5-ös dalt produkált: a címadó dalt –ami 7. első helyezett száma lett-, az Express Yourself-t és a Cherisht.[32] A következő évben Madonna "Breathless" Mahoney-ként kapott szerepet a Dick Tracy című képregény filmváltozatában. A filmben Warren Beatty játszotta a főszerepet.[50] Hogy támogassa a filmet, kiadta I’m Breathless című albumát, amelynek dalait a ’30-as évek zenei világa inspirált. Az albumon szerepelt a Vogue, -ami nyolcadik első helyezett dala lett az USA-ban[51]- valamint a Sooner or Later is, ami később Oscar-díjat nyert.[52] A film forgatása alatt az énekesnő Beatty-vel kezdett viszonyt.[53] A színész az I’m Breathless borítóján és a Truth or Dare című dokumentumfilmjében is szerepelt. Kapcsolatuknak ’90 őszén vége szakadt.[54] 1990 áprilisában kezdődött el a Blond Ambition turnéja. Keresztény és szexuális témákat használva a turné nagy felháborodást keltett. Főképpen a Like a Virgin, ami alatt a színpadon két férfi táncosa simogatta, mielőtt orgazmust színlelt.[42] A Pápa újra arra biztatta a katolikusokat, hogy ne menjenek el megnézni a show-t.[55] A katolikusok egy magánszervezete, a Famiglia Domani szintén bojkottálta a turnét erotikus tartalma miatt.[56] Következésképpen Madonna azt nyilatkozta: „Olasz-amerikai vagyok és büszke vagyok rá” és, hogy az egyház „teljesen elutasítja a szexet, hacsak nem fajfenntartásról van szó”.[57] Első "greatest hits" albuma, az Immaculate Collection1990 novemberében jelent meg. Az albumra két új dal került fel, a Rescue Me és a Justify my Love.[58] A Rescue Me lett a legmagasabb helyen belépő dal a Billboardra a 15. helyen abban az időben. A dal végül a 9. helyre jutott.[18] A Justify My Love pedig kilencedik első helyezett száma lett az USA-ban. A szám klipjében szadomazó, kikötözős[59] és egyneműek közti csók jelentek, részleges meztelenség voltak láthatóak.[60] A klipet szexuálisan túlságosan kihívónak ítélték, és az MTV letiltotta műsoráról.[59] Az év végén Madonna úgy döntött mégsem vállalja el Jennifer Lynch Boxing Helena című filmjének főszerepét.[61][62] 1990 végétől 1991 elejéig Madonna Tony Warddal járt.[63] Ward modell és pornósztár volt, aki szerepelt a Cherish és a Justify My Loveklipjeiben. Madonnának szintén volt egy nyolc hónapos kapcsolata Vanilla Ice-szal.[63] Első dokumentumfilmje, a Truth or Dare -vagy ahogy USA-n kívül ismerik a Madonnával az ágyban- '91 közepén jelent meg. A film a Blond Ambition turnéját mutatta be, valamint betekintést engedett magánéletébe.[64] A következő évben a Micsoda csapatcímű baseball filmben szerepelt az olasz-amerikai játékos, Mae Mordabito-ként. A filmhez elkészítette a This Used to Be My Playground című balladáját is, ami a tizedik első helyezett dala lett a Billboard Hot 100-en 1992-ben megalapította saját kiadóját a Mavericket. A Maverick egy lemezcégből (Maverick Records), egy film produkciós cégből (Maverick Films) egy zenei, TV, merchandising és egy könyvkiadó részlegből állt. Cége a Time Warnerrel 60 millió dolláros megállapodást kötött, amiből neki 20%-os részesedés járt. Ennyit kapott akkoriban Michael Jackson is.[24] A Maverick első kiadványa Madonna Sex című könyve volt, ami szexuálisan provokatív és explicit képekkel volt tele. A fotókat Steven Meisel készítette. A könyv erős reakciókat váltott ki a média és a közvélemény részéről egyaránt. Ennek ellenére a könyvből 1,5 milliót adtak el 50 dolláros áron abban az időben.[66][67] Ugyanekkor jelentette meg ötödik stúdióalbumát Erotica címmel, ami az amerikai toplista második helyére került fel.[67][68] A címadó dal harmadik lett a Billboard Hot 100-en.[32] Az albumról öt kislemez került ki: a Deeper and Deeper, a Bad Girl, a Fever, a Rain és a Bye Bye Baby.[69] Provokatív imázsát csak fokozták a Tanú teste és a Kockázatos játékban megformált szerepei. Az első szadomazó és kikötözős jeleneteket tartalmazott, és a kritikusok rosszul fogadták.[70][71] A Kockázatos játékot rögtön videón jelentették meg Észak-Amerikában, azonban Madonna jó kritikákban részesült. A New York Times úgy írta le alakítását: „Megkapóan alakít, ahogy az érzelmek elvadulnak körülötte.”[72] Madonna ’93 végén kezdte el Girlie Show nevű turnéját. A show-ban ostor csattogtató dominaként jelent meg, fél pucér női és férfi táncosokkal körülvéve a színpadon.[73] A show negatív kritikában részesült Puerto Ricoban, mikor az énekesnő a lábai közt dörzsölte a nemzeti színű zászlójukat. Ortodox zsidók szintén a fellépése ellen tüntettek az első izraeli show-ja előtt.[42] Még ebben az évben szerepelt a Late Show with David Letterman című talk show-ban, amelyben Madonna káromkodott és megkérdezte Lettermant, hogy megszagolja-e az alsóneműjét.[74] A Madonnával az ágyban, a Sex könyv, az Erotica album, a Tanú teste és a Letterman show-ban való fellépése mind arra késztette a kritikusokat, hogy Madonnát aszexuális botrányhősnek tekintse. Igen kemény negatív publicitásban részesült a kritikusok és a rajongók részéről egyaránt, akik mind úgy vélték, hogy "túl messze ment" és, hogy a karrierjének itt a vége.[75] Az énekesnő megpróbálta letompítani provokatív imázsát és kiadta az I'll Remember című balladáját, ami Alec Keshishian rendező Tanulj Tinó című filmjének főcímdala volt.[76] Lettermannal később elment egy díjátadó gálára, és részt vett Jay Leno talkshow-jában is, hogy megmutassa, visszafogta magát. Ennek ellenére a közönség még mindig nem fogadta őt el. Ezek után rá kellett, hogy jöjjön, drámai változásra van szükség ahhoz, hogy újra ringbe szállhasson. Hatodik stúdióalbumával, a Bedtime Stories-zal megpróbálta finomítani imázsát, és ezzel sikerült újra a közönség kegyeibe férkőznie.[77] Az albumról négy kislemez került ki: a Secret, a Take a Bow -ami hét hetet töltött a Billboard Hot 100 élén-,[65] a Bedtime Story és a Human Nature.[78] Ebben az időszakban ismerte meg Carlos Leon fitneszedzőt, akivel járni kezdett.[79] Hogy tovább javítsa a róla kialakult képet, kiadta első balladakollekcióját Something to Remember címmel. Az albumon szerepelt Marvin Gaye I Want You című számának feldolgozása, valamint a top 10-es You'll See.[80][32] A következő évben került a mozikba Madonna kritikailag legelismertebb filmje az Evita.[81] Eva Perón szerepét a Lloyd-Webber musicalben először Elaine Paige formálta meg a West Enden.[82] A filmzenei albumról három kislemez került ki, ezek közöl a filmhez írt új dal a You Must Love Me Oscar -és Golden Globe-díjat nyert a Legjobb eredeti dal kategóriában. Madonna szintén Golden Globe-díjat kapott az alakításáért.[83] 1996. október 14-én megszületett Carlos Leonnal közös kislánya, Lordes Maria Ciccone Leon. Lánya, Lourdes születése utána Madonna a keleti misztika és a Kabbala iránt kezdett el érdeklődni. Ebben az időszakban jelent meg hetedik stúdióalbuma, a Ray of Light, ami híven tükrözte az új változást mind megjelenésében, mind személyiségében.[85] Az album az amerikai toplista második helyén debütált.[78] Az Allmusic Madonna legvakmerőbb albumának titulálta. "[86] Az albumról két top 5-ös dal került ki:[87] az egyik a Frozen, -ami a 2. helyet érte el-, a másik pedig a címadó Ray of Light voltak. Utóbbi az amerikai toplista 5. helyéig jutott. Az album 1999-ben három Grammy-díjat nyert. Ebből a Ray of Light hozott el egyet, a Legjobb videó kategóriában. A klip az 1998-as MTV Video Music Awards legjobb videója is lett, és a Microsoft is felhasználta a dalt Windows XP reklámjaiban.[88][89] Az album első számát, a Frozent később egy belga író, Salvatore Acquaviva 1993-as Ma Vie Fout L'campcímű számának plágiumának ítélték meg. Így az album forgalmazását ezután betiltották Belgium egész területén.[85][90] Az album helyett kapott a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján, ahol a 363. helyet szerezte meg. Az album mellett Madonna szerepelt volna A szív dallamai című filmben hegedűtanárként, de Wes Cravennel fennálló nézeteltérései miatt kilépett a projektből.[91] A Ray of Light sikerét a Beautiful Stranger című kislemezével folytatta, ami a KicsiKÉM - Sir Austin Powers 2. című film betétdalának készült 1999-ben. A dal a 19. helyet szerezte meg a Billboard Hot 100 listán.[32] 2000-ben szerepet kapott A második legjobb dolog című filmben. Az énekesnő két számmal is hozzájárult a film zenéjéhez: az egyik a Time Stood Still, a másik pedig Don McLean '70-es évekbeli nagy slágerének feldolgozása, az American Pie voltak.[92] Madonna következő, szám szerint nyolcadik stúdióalbuma is ebben az évben debütált, Music címmel, ami az első helyet szerezte meg a Billboard 200-as listán.[93] Három szám került fel róla a slágerlistákra, ebből a Music a tizenkettedik olyan Madonna dal volt, amellyel vezetni tudta az amerikai slágerlistát. A másik két szám a Don't Tell Me és a What It Feels Like for a Girl voltak.[94] Az utóbbiból készült videóban gyilkosságokat, baleseteket hajt végre autójával, ezért az MTV és a VH1 betiltotta annak vetítését.[95] Ugyanebben az évben Madonna Guy Ritchie-vel kezdett járni, akit közös barátaikon, Stingen és annak feleségén Trudie Styleren keresztül ismert meg még 1999-ben. Madonna 2000. augusztus 11-én világra hozta fiukat, Roccot.[96] Ez év decemberében Skóciában össze is házasodtak.[97] 2001. május 11-én startolt el ötödik koncertturnéja, a Drowned World Tour. A turné helyszínei Észak-Amerikában és Európában voltak. Ez év legnagyobb bevételt hozó koncertturnéi közé került,[98] mivel a 47 helyszínen összesen 75 millió dolláros bevételre tett szert.[99] Még ebben az évben kiadta pályafutásának második válogatáslemezét, ami a GHV2 nevet kapta, és amelynek kiadása egybeesett a Drowned World Tour koncertvideó megjelenésével is. Az album a hetedik helyen debütált a Billboard 200-as listáján.[100] Szerepelt még férje, Guy Ritchie 2002-es, Hullámhegy című filmjében is. A film teljes anyagi csőd lett, a 10 millió dolláros készítési költségből mindössze 598 000 dollárt hozott vissza. A filmet a kritikusok is lehúzták, és Angliában rögtön csak videón adták ki.[101] Ebben az évben a huszadik James Bond filmhez írt Die Another Day című főcímdala is megjelent. A filmben Madonnának csak egy egészen kis szerep jutott. A szám a nyolcadik helyet szerezte meg a Billboard Hot 100-as listáján. Érdekessége, hogy egyszerre volt jelölve Golden Globe-díjra a legjobb eredeti filmzene és Arany Málna díjra, a legrosszabb eredeti filmzene kategóriában Madonnával 2003-ban divatfotósa Steven Klein kiállítást készített X-STaTIC PRO=CeSS címmel. A kiállítás a W magazinnak készült fotókat és további 7 videórészletet tartalmazott. A kiállítás március végétől május elejéig tartott a New York-i Deitch Projects galériában. Később a kiállítás bejárta a világot egy átszerkesztett változatban. 2003. április 22-én kiadta kilencedik stúdióalbumát, az American Life-ot. Témáját tekintve híven tükrözi az album címét: amerikai társadalmi problémákat vet fel. Az album vegyes fogadtatásban részesült.[104] A címadó American Life a 37. helyen debütál a Billboard Hot 100-as listáján. Az albumból világszerte összesen négy millió kelt el,[105] ezzel a karrierje legkevesebb példányszámban eladott album lett.[106] Később fellépett Britney Spears-szel, Christina Aguilera-val és Missy Elliottal a 2003-as MTV Video Music Awards-on, ahol Madonna Hollywood című számát adták elő közösen. Mindenki meglepetésére a szám végén Madonna először Britney Spears-t, majd Christina Aguilera-t is megcsókolta. A fellépést hatalmas média visszhangot keltett.[107][108] Ez év őszén Britney Spears Me Against the Music című számában vokálozott, és szerepelt annak klipjében is. Az év végén megjelentette Remixed & Revisited néven futó, ötödik válogatásalbumát, amin több, az American Life albumon fellelhető szám átdolgozott, rock verziója található. Ezen kívül egy új szám is helyet kapott a lemezen, a Your Honesty, ami a Bedtime Stories éra egyik kiadatlan dala volt 2007 májusában Madonna kiadta a csak digitálisan letölthető dalát a Hey You-t, ami a Live Earth előfutára és hivatalos himnusza volt. A dalt a megjelenés hetében ingyen lehetett letölteni. 2007. júliusában a Live Earth londoni koncertjének nyitószáma volt. Ez év októberében bejelentette különválását a Warner Bros.-tól, és 120 milliós szerződést írt alá a Live Nationnel. Így ő lett a Live Nation új zenei részlegének a Live Nation Artists-nek alapító művésze. Ugyanebben az évben a Rock and Roll Hall of Fame bejelentette, hogy Madonna egyike lesz a öt beiktatott egyike 2008-ban. A ceremóniára 2008 márciusában került sor. Ez év tavaszán Madonna elkészítette első dokumentumfilmjét az I Am Because We Are-t, ami a malawi emberek életkörölményeit mutatja be. A filmet az énekesnő egykori kertésze, Nathan Rissman rendezte. A The Guardian azt írta Madonnáról: "Jött, látott és meghódította a világ legnagyobb filmfesztiváljait". Ugyanekkor elkészítette első nagyjátékfilmjét is Filth and Wisdom címmel. A film vegyes fogadtatásban részesült a brit sajtó részéről. A The Times azt írta: "Büszke lehet magára", míg a The Daily Telegraph úgy vélekedett: "Nem egy reménytelen kezdeményezés, de Madonna jobban tenné, ha az igazi szakmájánál maradna." Az énekesnő 2008 áprilisában jelentette meg 11. stúdióalbumát Hard Candy címmel. A Rolling Stone magazin úgy emlegette, mint "Egy megkapó ízelítő a soron következő turnéjából". Az album a brit slágerlista és a Billboard 200-as lista első helyén debütált 280 000 eladott példánnyal. Az alapvetően pozitív kritikákban részesült világszerte, de voltak, akik lehúzták az albumot mondván az "album célja csak az utcai zenét kedvelők piacának megszerzése volt". Az album első slágere a 4 Minutes a Billboard Hot 100 lista 3. helyét szerezte meg, ezzel ez lett Madonna 37. top 10-es slágere. Ezzel a teljesítménnyel felülmúlta Elvis Presley-t is. Ezzel a csúccsal Nagy Britanniában is még mindig ő tartja a rekordot, hiszen 13 első helyezést elért slágere van. Hogy népszerűsítse az albumát az énekesnő 2008 nyarán elindult Sticky and Sweet nevű turnéjára is, ami az első Live Nationnel szervezett turnéja volt. A turné minden idők legjövedelmezőbb turnéja lett szóló énekes által, felülmúlva ezzel korábbi rekordját, amit a Confessions Tourral állított be 2006-ban. Ez volt az első turnéja is, amihez második szakaszt iktattak be 2008 nyarán. Ennek keretén belül az énekesnő olyan országokban adott koncertet, ahol korábban még soha. Többek között ellátogatott Budapestre is. Bátyja, Christopher Ciccone által írt könyv, a Life With My Sister Madonna 2008 nyarán került a boltokba. A könyv a New York Times Best Seller listájának második helyén debütált. A könyvhöz Madonna nem adta beleegyezését és viszályt váltott ki közöttük. 2008 októberében Madonna beadta válókeresetét Ritchie-vel szemben. A válást hivatalosan decemberben mondták ki. 2009. március 2-án, Madonnát megkapta a Japan Gold International Artist of the Year díjat a Recording Industry Association of Japan Gold Disc Awards ünnepségen a Hard Candy-ért. Madonna úgy döntött, újra örökbe fog fogadni egy gyereket Malawiból. Az ország legfelső bírósága előzetesen úgy döntött engedi Chifundo "Mercy" James örökbefogadását. Azonban az örökbefogadást Ken Manda anyakönyvvezető elutasította arra hivatkozva, hogy Madonna nem az ország lakosa. Később ezt a szabályt elutasították. 2009. június 12-én Malawi legfelsőbb bírósága engedélyezte Mercy James adoptálását. 2009 szeptemberében Madonna kiadta harmadik válogatásalbumát Celebration címmel. A lemezen két új dal került fel, a Celebration és a Revolver, és 34 korábbi slágere. Ez év júniusában a Forbes Magazin a harmadik legbefolyásosabb hírességnek választotta.

Jim Morrison (1943. december 8. – 1971. július 3.) énekes, dalszövegíró és költő. James Douglas Morrison néven született Melbourne-ben (Florida, USA). A népszerű amerikai The Doors rockzenekar vezető énekese és dalszövegírója volt. Számos verseskötete is megjelent, a filmezés is foglalkoztatta. Apja, George Stephen Morrison tengernagy az USA Haditengerészeténél szolgált, anyja, Clara Clark Morrison. Jimet szigorú, konzervatív szellemben nevelték, azonban ő minden alkalmat megragadott, hogy ellenkező nézeteinek hangot adjon. Óriási hatással volt rá Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Joyce, Nietzsche, Poe, Jack London, Oscar Wilde, Keats, Shelley, Walt Whitman, Kerouac Útonja és a görög mítoszvilág. Morrison szerint élete egyik legfontosabb eseménye 1947-ben történt egy új-mexikói családi kirándulás alkalmával. Az eseményt a következőképpen írta le: "Az első alkalom, amikor rádöbbentem mi is az a halál… amikor én, anyám, apám és nagyapám és nagymamám a hajnali sivatagon hajtottunk keresztül éppen. Egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó, vagy valami hasonló történhetett – az indiánok szét voltak szóródva az autópályán és véreztek, elvéreztek. Én még gyerek voltam, ezért az autóban kellett maradnom, amíg apám és nagyapám kiszálltak. Nem láttam semmit, csak fura piros festéket és embereket feküdni szanaszét, de tudtam történt valami, mert meg lehetett markolni az emberek vibrálását körülöttem, és hirtelen rájöttem, hogy ők sem tudnak többet arról ami történt, mint én. Ez volt az első eset, hogy félelmet éreztem… és tényleg úgy gondolom, hogy egy-két halott indián lelke ott rohangált rémülten körülöttünk, majd a szívemben lenyugodtak. Olyan voltam mint egy szivacs, kész voltam ott ülni és magamba fogadni őket." Morrison később felidézi ezt az eseményt a Newborn Awakening című dalban: "Indians scattered on dawn's highway bleeding/ Ghost crowd the young child's fragile egg shell mind." Az 1960-as évek kezdetén Morrison a Florida State University-re járt, amit később abbahagyott és érdeklődése inkább az új irányvonalak és szenzációk felfedezése felé fordult. Bohém életet élt Kaliforniában amíg a UCLA filmes tagozatára járt, sodródva kanapék és lakások között, Venice-ben (Los Angeles, Kalifornia, USA) lógva és mohón olvasva különböző könyveket. Miután otthagyta a UCLA-t, Morrison felolvasta néhány költeményét egy iskolatársának, Ray Manzarek-nek és azon nyomban egy rockzenekar alapítása mellett döntöttek. A csapathoz csatlakozott még Robby Krieger és John Densmore is. A "The Doors" név Aldous Huxley könyvéből, The Doors Of Perception-ból ered, aki William Blake-től kölcsönözött néhány sort: "When the doors of perception are cleansed/ Things will appear as they are, Infinite" ("Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek." fordította: Szenczi Miklós). Felhasználta egyedi énekstílusát és kiaknázta a költeményekben rejlő misztikus utalásokat. Morrison felvette a "Mr. Mojo Risin'" becenevet, mint a Jim Morrison anagrammáját és ezt fel is használta az L.A. Woman című szám refrénjében. Hívták még őt The Lizard King -nek (Gyíkkirály) is, ami híres költeményéből, a Celebration of the Lizard-ból ered. A költemény egy része megjelent a Waiting For The Sun című albumukon és musical is készült belőle az 1990-es években. Morrison már a The Doors megalakulása előtt fogyasztott kábítószereket, rendszeresen ivott alkoholt és részt vett bacchanalia fesztiválokon. Emiatt sokszor előfordult, hogy a felvételek alatt is illuminált állapotban volt (a Five To One dal felvételén lehet hallani, ahogy csuklik). Jim Morrison előadásmódja több emberre is befolyással volt, többek között Patti Smithre. Élő előadásai gyakran sámánista elemeket is tartalmaztak. 27 évesen 1971. július 3-án halt meg Párizsban, ahol a fürdőkádjában találtak rá; rajongók és biográfusok találgatnak, hogy halálát kábítószer túladagolás vagy az amerikai kormány által megrendezett merénylet okozta-e. Morrison halála előtt többször is megjegyezte, hogy ő a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínűleg ő lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg Jimi Hendrix és Janis Joplin után. A hivatalos jelentés szívinfarktust jelölt meg a halál okaként. Morrisont a híres Père Lachaise temetőben temették el Párizs keleti részén: azonban rajongói sok kellemetlenséget okoznak a temetőnek ott szemetelve és összefirkálva a sírokat, ezért felmerült, hogy új nyugvóhelyet kellene keresni neki. Feltámadásáról szóló történetek szinte közvetlenül a halála után megjelentek, amikor a Bank of America-val állítólag kapcsolatba lépett Jim Morrison. 1975-ben a Zeppelin Publishing CO megjelenette a "The Bank Of Amerika of Lousiana" című könyvet, aminek a nyitószavai a következők: "Ez a Történet egy halott hollywood-i szuper hippy rocksztár jólnevelt lousiana-i bankárként történő újra megjelenéséről szól. Az egész tényeken alapszik, azonban arra nincs garancia, hogy az egész könyv ragaszkodna a tényekhez, mivel néhány dolgot – például neveket – meg kellett változtatni, különben újra bíróság elé kerültem volna. Ez egy regényes regény, s a két hasonlóan leírt szóból az első melléknév és a második a főnév. A bírósági eljárás megkönnyítéséhez megjegyzem, hogy az egész csupán kitaláció." Jim Morrison The Doors állítja, hogy a szerző WE Casselberry – vagyis Casselberry az Morrison (Egy Casselberry-t megemlítenek, azonban a könyv szerzői joga Morrison-é.) "Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor – huss, már el is tűntem… és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha." – Jim Morrison Jim Morrison halála Párizsi tartózkodásuk negyedik hónapjában egy hosszúnak ígérkező, tartalmas hétvégét kezdenek meg: pénteken, július másodikán este feltankolnak jóféle borokkal, bagettel és sajtokkal, nem megfeledkezve az egyéb tudatmódosító szerekről sem. Elmennek moziba, majd buliznak egyet. Hogy pontosan mi is történik a Beautreillis utca 17. szám alatti, harmadik emeleti lakásban, soha nem fog kiderülni. Tény, hogy másnap reggel Pamela telefonál a mentőknek, mert Jimet a fürdőszobában, a kádba hajolva találja, mint utólag kiderül: holtan. A halotti bizonyítványon a halál okaként szívelégtelenség szerepel, de boncolásra nem kerül sor, ami minimum érdekes egy 27 éves fiatalember elhunyta esetében. A sztár elhantolására a legismertebb és legnagyobb párizsi temetőben, a Père-Lachaise-ben kerül sor. A sír (amelyről itt olvashattok egy posztot) a mai napig informális zarándokhelynek minősül. Exhumálásra az esély gyakorlatilag egyenlő a nullával, hiszen vagy öt francia bíborosnak és három önkormányzati hivatalnak kellene egyhangúlag rábólintania. Pamela három évvel éli túl szerelmét: 1974-ben heroin-túladagolásban ő is meghal (ugyancsak 27 évesen), immáron odahaza, Los Angelesben. 3.) A konteók Lássuk akkor, milyen elméletek születtek a halál okairól és körülményeiről. 3.1.) Nem is halt meg A külsőségek és a látszat ellenére Jim nagyon nehezen viselte a félisten-szerepet. Karrierje elején természetesen nagyon frankó programnak tűnt minden egyes fellépés után új nővel (nőkkel) ágyba bújni, dúskálni a földi javakban, ráadásul pukkasztgatni a konzervatív polgári családot, de úgy jó három év több, mint elég volt a jóból. Csömöre egyaránt szólt az általános amerikai életformának, továbbá annak, hogy bármennyire is akart, idővel nem tudott kibújni az eredetileg önként vállalt rocksztár-szerepből; Jim lelke legmélyén költő volt (legalábbis annak képzelte magát), élénken érdeklődött a spirituális dolgok iránt, s intenzíven foglalkozott ezotériával és filozófiával. Arról se feledkezzünk meg, hogy ’69 és ’70 közötti gyenge pillanataiban (amelyekből – hogy őszinték legyünk – azért elég sok akadt) meglehetősen sok olyan zeneipari szerződést írt alá, amelyeket egyre nehezebben tudott teljesíteni, s az amerikai impresszáriók egyre erőszakosabban követelték a jussukat. Nem meglepő tehát, hogy miután (viszonylagos inkognitóban) eltöltött pár hetet Párizsban, rákapott a szabadság és a függetlenség ízére. Pár megbízható barát és egy vastag köteg frank segítségével színre vitte saját halálát. Hogy Pamela be volt-e avatva, nem egyértelmű, miként az sem, hogy valóban szereztek-e egy clochard-holttestet [clochard: párizsi hajléktalan], amelyet aztán elhantoltak a Père-Lachaise-ben, vagy a koporsóban egy bábu fekszik; az exhumálási előírásokat említettem itt fentebb, vagyis annak esélye, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kapjunk, tényleg zéró. Jim tehát felszívódott, s álnéven, torzonborz fejjel valamelyik párizsi kommunában folytatta életét mindaddig, amíg különböző betegségei és kábítószerfüggősége végérvényesen pontot nem tett földi pályafutása végére. Azt, hogy még mindig életben lenne (elméletileg ez sem zárható ki, hiszen 67 év nem egy extrém életkor), csak a legkeményvonalasabb Morrison-hívők vallják. 3.2.) Pamela gyilkolta meg Párizsban Pamela döbbenten értesült (magától Jimtől), hogy az énekes-költő radikális fordulatot tervez életében: szakítani akar mindennel, ami a múltját jelenti, s újból akarja kezdeni, ezúttal Európában, kábszer és alkohol, zene és rivaldafény nélkül. Ja: és Pamela nélkül. Courson kisasszony gyomra elég nehezen vette be a hírt. Ne legyünk igazságtalanok: nem csak az anyagi biztonságát látta veszélyeztetve, hanem tényleg szerette is Jimet, de az okosok azt állítják: egy féltékeny nő mindenre képes. Azt még megbulizta, hogy Morrison széles körben elhíresztelje: de facto élettársi viszonyban élnek, tehát halála esetén ő lenne az egyedüli örökös, aztán azon az ominózus péntek estén elvitte a híres éjszakai bárba, a Szajna bal partján található The Rock’n’Roll Circusba (jó ideje Wagg néven fut, itt a honlapja), leitatta (tegyük hozzá gyorsan és részrehajlás nélkül: ehhez nem kellett túl nagy erőfeszítés), majd egy jelentős mennyiségű kábítószerrel koronázták meg az estét. Hazatértek, ahol Jimen (akinek kiújuló asztmája és görcsös köhögőrohamai nem nagyon díjazták a hasonló kihívásokat) gyorsan megmutatkoznak az overdose jelei, de Pam úgy tesz, mintha mélyen aludna, s csak akkor hívja a barátokat (igen, először ismerősök számát tárcsázta, s csak hosszú percek múltán a mentőket…), amikor szerelme már exitált. Alkonteó: Jim valójában már a bárban meghalt, de a szórakozóhely tulajdonosai nem akartak botrányt, ezért (Pamelával egyetértésben) még hazavitték Morrisont és a fürdőszobában megrendezték a helyszínt. 3.3.) Öngyilkos lett A párizsi tartózkodás egy csomó negatív élménnyel is járt Jim számára: rádöbbent saját múlandóságára, esendőségére, ráadásul tényleg elővették a mindenféle nyavalyák (az asztmájáról már szót ejtettünk az előző pontban). Sötét fellegek gyülekeztek a feje fölött a szerződései nem-teljesítése miatt, összebalhézott a The Doors többi tagjával (kiemelten is megromlott a viszonya például Ray Manzarek billentyűssel, itt jbalra), Pamelával is egyre több feszültsége támadt, ráadásul egyre közelebb került a feketemágiához, az ezotériához és egyes, a sátánista hangulattal már akkoriban kacérkodó csoportokhoz. Mindenkinek lehet egy rossz napja; Jimnek akkoriban (1971 nyarán) egymás után több is összejött, mígnem azon a júliusi estén betelt a pohár: a kocsmából hazatérve megvárja, amíg Pamela totál kiüti magát a frissen beszerzett heroinnal, majd szándékosan túladagolja magát (hogy szippant-e, vagy intravénásan aranylövésezik, megoszlanak a vélemények). 3.4.) Az FBI tette Régi jó ismerősünk, J. Edgar Hoover igazgató ebben az esetben sem cáfolja hírnevét: a szövetségiek már 1968 óta megfigyelés alatt tartják Morrisont, amiről egyes, azóta nyilvánosságra került FBI-akták egyértelműen beszámolnak. Jim (és baráti köre) két okból is az Iroda célkeresztjébe került. Először a kábítószerrel és a féktelen szexualitással való szoros kapcsolatát emelnénk ki; Hoover rögeszmésen vadászott a művészvilág azon tagjaira, akik (szerinte legalábbis) lábbal tiporták a konzervatív, keresztény Amerika valamennyi írott és íratlan erkölcsi tantételét; az Elvisről vezetett dossziéjáról mi is megemlékeztünk. Másodszor pedig: Jim potenciális felforgató elemnek minősült, akinek nyilvános fellépései alkalmasak arra, hogy megzavarják az amerikai ifjúság gondolatait. Több FBI-feljegyzés szól arról, hogy Morrison és rajongói „chaosmaker”-ek, vagyis káoszteremtők, akik nettó veszélyt jelenthetnek az USA fennálló társadalmi rendjére – márpedig a Szövetségi Nyomozó Iroda egyik legfontosabb feladata éppen ezen rend (minden eszközzel megvalósuló) védelme. Hooverék fellélegeztek, amikor hírét veszik, hogy Jim Európába utazik. Abban reménykednek, hogy Amerika végképp megszabadult ettől a felforgató elemtől. Június tájékán azonban azt a tájékoztatást kapják párizsi ügynökeiktől (és talán a francia partnerszolgálatoktól is), hogy Morrison hazakészül. Noha a híres COINTELPRO (az FBI zaklatott történelmének egyik legmocskosabb politikai műveletsorozata) hivatalosan pont azokban a hetekben ér véget (dekonspiráció és médianyilvánosság miatt), Jim meggyilkolását még sikerül megszervezniük, természetesen kábítószermérgezésnek feltüntetve. Hogy Pamela (és barátai) mennyire voltak tudatában ennek az egésznek, milyen mértékben voltak az FBI bábui – örök rejtély marad. 3.5.) A The Doors tagjai ölték/ölették meg Az együttesen belül már az 1970-es évtől kezdve egyre több belső (személyes és szakmai okokra egyaránt visszavezethető) konfliktus ütötte fel a fejét, s ezek fő törésvonala Jim Morrison, illetve a többi tag között húzódott. Jim hajlamos volt elsősorban művészetnek és életfilozófiának felfogni azt, amit csinált, ellentétben a többiekkel, akik már az elejétől meglátták a The Doors-ban az üzletet is [amiben részemről semmi kivetnivalót nem látok. tiboru]. Mindaddig, amíg ezek a problémák megmaradtak házon belüli nézeteltéréseknek, túl nagy jelentőséggel nem bírtak (legalábbis a nagyközönség számára), de onnan kezdve, hogy Jim elkezdte ismételgetni, hogy részéről befejezettnek nyilvánítja a bandával történő együttműködést és azt fontolgatja, hogy megtiltja a The Doors-nak az általa írt dalszövegek előadását, a dolgok komolyra fordulnak. Manzarekék átgondolják a helyzetet és belátják: ha Jim tényleg megteszi ezt a lépést, nekik gyakorlatilag fekáliával meszeltek. Nem volt könnyű döntés, de az önvédelmi és önfenntartási ösztön nagy úr; Párizsban pedig soha nem volt túl nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy valaki balesetnek tűnő módon túladagolja magát bármivel, ami erősebb a hegyi levegőnél. 3.6.) Egy ismeretlen rajongó volt Az olyan csillagoknak, mint Morrison, nem kellett a szomszédba menniük sem rajongókért, sem ellenségekért. A két kategória közötti átjárás ráadásul egy ilyen helyzetben adott, elvégre egy virtigli fanatikustól racionális alapú mozgatórugókat elég nehéz elvárni. A The Rock’n’Roll Circus bármelyik sötét sarka alkalmas volt mérgezett kábítószer átadására, Jim pedig nem volt abban az állapotban, hogy visszautasítsa (vagy hogy netán tiltakozzon egy erőszakkal beadott adag ellen). 3.7.) Okkult rituálé áldozata lett Nem túl közismert, de Jim már kamaszkora óta nagyon vonzódott mindenhez, ami okkult, ezoterikus, sámánista – egyszóval mindenhez, amely a lehető legtávolabb áll a materializmustól és a hagyományos egyházi tanításoktól. Nem kell fellapozni a pszichológiai jellemzését ahhoz, hogy el bírjuk képzelni, milyen spirituális kombinációt eredményezett az olyan szerzők műveinek válogatás nélküli, intenzív tanulmányozása, mint Nietzsche, Kerouac, Rimbaud, Blake, Baudelaire… Nagyon szerette böngészni az ősi indián ráolvasások leírásait, számos kuruzslási és varázslási „szakkönyvet” olvasott, s egyik fő életcélja volt a „fehér mágia” elsajátítása. Párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került egy olyan szektával, amely időről időre rituális (és meglehetősen véres) szerepjátékok keretein belül teljesítette ki saját ideológiáját. Ez a társaság Jimet is megtalálta azzal, hogy vállaljon el egy szerepet a soron következő egyfelvonásosukban (állítólag Dionüszoszt, a bor, a mámor, a termékenység és a színjátszás istenét kellett volna megtestesítenie, rengeteg alkohol, kábítószer és vállalkozó kedvű meztelen nő kellékként történő felhasználásával). Az előadás túl élet-, azaz halálszerűre sikeredett: Morrison szíve nem bírta a tempót. A holttestet aztán sürgősen hazaviszik, visszaöltöztetik normál ruhába, beviszik a fürdőszobába és berendezik a helyszínt egy klasszikus túladagoláshoz; Pamela szegény meg annyira be van állva, hogy tényleg semmire nem emlékszik, ami aznap éjjel történt.