zenemuzsika

Jim Morrison (1943. december 8. – 1971. július 3.) énekes, dalszövegíró és költő. James Douglas Morrison néven született Melbourne-ben (Florida, USA). A népszerű amerikai The Doors rockzenekar vezető énekese és dalszövegírója volt. Számos verseskötete is megjelent, a filmezés is foglalkoztatta. Apja, George Stephen Morrison tengernagy az USA Haditengerészeténél szolgált, anyja, Clara Clark Morrison. Jimet szigorú, konzervatív szellemben nevelték, azonban ő minden alkalmat megragadott, hogy ellenkező nézeteinek hangot adjon. Óriási hatással volt rá Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Joyce, Nietzsche, Poe, Jack London, Oscar Wilde, Keats, Shelley, Walt Whitman, Kerouac Útonja és a görög mítoszvilág. Morrison szerint élete egyik legfontosabb eseménye 1947-ben történt egy új-mexikói családi kirándulás alkalmával. Az eseményt a következőképpen írta le: "Az első alkalom, amikor rádöbbentem mi is az a halál… amikor én, anyám, apám és nagyapám és nagymamám a hajnali sivatagon hajtottunk keresztül éppen. Egy teherautónyi indiánba beleszaladt egy másik autó, vagy valami hasonló történhetett – az indiánok szét voltak szóródva az autópályán és véreztek, elvéreztek. Én még gyerek voltam, ezért az autóban kellett maradnom, amíg apám és nagyapám kiszálltak. Nem láttam semmit, csak fura piros festéket és embereket feküdni szanaszét, de tudtam történt valami, mert meg lehetett markolni az emberek vibrálását körülöttem, és hirtelen rájöttem, hogy ők sem tudnak többet arról ami történt, mint én. Ez volt az első eset, hogy félelmet éreztem… és tényleg úgy gondolom, hogy egy-két halott indián lelke ott rohangált rémülten körülöttünk, majd a szívemben lenyugodtak. Olyan voltam mint egy szivacs, kész voltam ott ülni és magamba fogadni őket." Morrison később felidézi ezt az eseményt a Newborn Awakening című dalban: "Indians scattered on dawn's highway bleeding/ Ghost crowd the young child's fragile egg shell mind." Az 1960-as évek kezdetén Morrison a Florida State University-re járt, amit később abbahagyott és érdeklődése inkább az új irányvonalak és szenzációk felfedezése felé fordult. Bohém életet élt Kaliforniában amíg a UCLA filmes tagozatára járt, sodródva kanapék és lakások között, Venice-ben (Los Angeles, Kalifornia, USA) lógva és mohón olvasva különböző könyveket. Miután otthagyta a UCLA-t, Morrison felolvasta néhány költeményét egy iskolatársának, Ray Manzarek-nek és azon nyomban egy rockzenekar alapítása mellett döntöttek. A csapathoz csatlakozott még Robby Krieger és John Densmore is. A "The Doors" név Aldous Huxley könyvéből, The Doors Of Perception-ból ered, aki William Blake-től kölcsönözött néhány sort: "When the doors of perception are cleansed/ Things will appear as they are, Infinite" ("Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek." fordította: Szenczi Miklós). Felhasználta egyedi énekstílusát és kiaknázta a költeményekben rejlő misztikus utalásokat. Morrison felvette a "Mr. Mojo Risin'" becenevet, mint a Jim Morrison anagrammáját és ezt fel is használta az L.A. Woman című szám refrénjében. Hívták még őt The Lizard King -nek (Gyíkkirály) is, ami híres költeményéből, a Celebration of the Lizard-ból ered. A költemény egy része megjelent a Waiting For The Sun című albumukon és musical is készült belőle az 1990-es években. Morrison már a The Doors megalakulása előtt fogyasztott kábítószereket, rendszeresen ivott alkoholt és részt vett bacchanalia fesztiválokon. Emiatt sokszor előfordult, hogy a felvételek alatt is illuminált állapotban volt (a Five To One dal felvételén lehet hallani, ahogy csuklik). Jim Morrison előadásmódja több emberre is befolyással volt, többek között Patti Smithre. Élő előadásai gyakran sámánista elemeket is tartalmaztak. 27 évesen 1971. július 3-án halt meg Párizsban, ahol a fürdőkádjában találtak rá; rajongók és biográfusok találgatnak, hogy halálát kábítószer túladagolás vagy az amerikai kormány által megrendezett merénylet okozta-e. Morrison halála előtt többször is megjegyezte, hogy ő a harmadik. Ezzel arra utalt, hogy valószínűleg ő lesz a harmadik ember, aki rejtélyesen hal meg Jimi Hendrix és Janis Joplin után. A hivatalos jelentés szívinfarktust jelölt meg a halál okaként. Morrisont a híres Père Lachaise temetőben temették el Párizs keleti részén: azonban rajongói sok kellemetlenséget okoznak a temetőnek ott szemetelve és összefirkálva a sírokat, ezért felmerült, hogy új nyugvóhelyet kellene keresni neki. Feltámadásáról szóló történetek szinte közvetlenül a halála után megjelentek, amikor a Bank of America-val állítólag kapcsolatba lépett Jim Morrison. 1975-ben a Zeppelin Publishing CO megjelenette a "The Bank Of Amerika of Lousiana" című könyvet, aminek a nyitószavai a következők: "Ez a Történet egy halott hollywood-i szuper hippy rocksztár jólnevelt lousiana-i bankárként történő újra megjelenéséről szól. Az egész tényeken alapszik, azonban arra nincs garancia, hogy az egész könyv ragaszkodna a tényekhez, mivel néhány dolgot – például neveket – meg kellett változtatni, különben újra bíróság elé kerültem volna. Ez egy regényes regény, s a két hasonlóan leírt szóból az első melléknév és a második a főnév. A bírósági eljárás megkönnyítéséhez megjegyzem, hogy az egész csupán kitaláció." Jim Morrison The Doors állítja, hogy a szerző WE Casselberry – vagyis Casselberry az Morrison (Egy Casselberry-t megemlítenek, azonban a könyv szerzői joga Morrison-é.) "Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor – huss, már el is tűntem… és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha." – Jim Morrison Jim Morrison halála Párizsi tartózkodásuk negyedik hónapjában egy hosszúnak ígérkező, tartalmas hétvégét kezdenek meg: pénteken, július másodikán este feltankolnak jóféle borokkal, bagettel és sajtokkal, nem megfeledkezve az egyéb tudatmódosító szerekről sem. Elmennek moziba, majd buliznak egyet. Hogy pontosan mi is történik a Beautreillis utca 17. szám alatti, harmadik emeleti lakásban, soha nem fog kiderülni. Tény, hogy másnap reggel Pamela telefonál a mentőknek, mert Jimet a fürdőszobában, a kádba hajolva találja, mint utólag kiderül: holtan. A halotti bizonyítványon a halál okaként szívelégtelenség szerepel, de boncolásra nem kerül sor, ami minimum érdekes egy 27 éves fiatalember elhunyta esetében. A sztár elhantolására a legismertebb és legnagyobb párizsi temetőben, a Père-Lachaise-ben kerül sor. A sír (amelyről itt olvashattok egy posztot) a mai napig informális zarándokhelynek minősül. Exhumálásra az esély gyakorlatilag egyenlő a nullával, hiszen vagy öt francia bíborosnak és három önkormányzati hivatalnak kellene egyhangúlag rábólintania. Pamela három évvel éli túl szerelmét: 1974-ben heroin-túladagolásban ő is meghal (ugyancsak 27 évesen), immáron odahaza, Los Angelesben. 3.) A konteók Lássuk akkor, milyen elméletek születtek a halál okairól és körülményeiről. 3.1.) Nem is halt meg A külsőségek és a látszat ellenére Jim nagyon nehezen viselte a félisten-szerepet. Karrierje elején természetesen nagyon frankó programnak tűnt minden egyes fellépés után új nővel (nőkkel) ágyba bújni, dúskálni a földi javakban, ráadásul pukkasztgatni a konzervatív polgári családot, de úgy jó három év több, mint elég volt a jóból. Csömöre egyaránt szólt az általános amerikai életformának, továbbá annak, hogy bármennyire is akart, idővel nem tudott kibújni az eredetileg önként vállalt rocksztár-szerepből; Jim lelke legmélyén költő volt (legalábbis annak képzelte magát), élénken érdeklődött a spirituális dolgok iránt, s intenzíven foglalkozott ezotériával és filozófiával. Arról se feledkezzünk meg, hogy ’69 és ’70 közötti gyenge pillanataiban (amelyekből – hogy őszinték legyünk – azért elég sok akadt) meglehetősen sok olyan zeneipari szerződést írt alá, amelyeket egyre nehezebben tudott teljesíteni, s az amerikai impresszáriók egyre erőszakosabban követelték a jussukat. Nem meglepő tehát, hogy miután (viszonylagos inkognitóban) eltöltött pár hetet Párizsban, rákapott a szabadság és a függetlenség ízére. Pár megbízható barát és egy vastag köteg frank segítségével színre vitte saját halálát. Hogy Pamela be volt-e avatva, nem egyértelmű, miként az sem, hogy valóban szereztek-e egy clochard-holttestet [clochard: párizsi hajléktalan], amelyet aztán elhantoltak a Père-Lachaise-ben, vagy a koporsóban egy bábu fekszik; az exhumálási előírásokat említettem itt fentebb, vagyis annak esélye, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kapjunk, tényleg zéró. Jim tehát felszívódott, s álnéven, torzonborz fejjel valamelyik párizsi kommunában folytatta életét mindaddig, amíg különböző betegségei és kábítószerfüggősége végérvényesen pontot nem tett földi pályafutása végére. Azt, hogy még mindig életben lenne (elméletileg ez sem zárható ki, hiszen 67 év nem egy extrém életkor), csak a legkeményvonalasabb Morrison-hívők vallják. 3.2.) Pamela gyilkolta meg Párizsban Pamela döbbenten értesült (magától Jimtől), hogy az énekes-költő radikális fordulatot tervez életében: szakítani akar mindennel, ami a múltját jelenti, s újból akarja kezdeni, ezúttal Európában, kábszer és alkohol, zene és rivaldafény nélkül. Ja: és Pamela nélkül. Courson kisasszony gyomra elég nehezen vette be a hírt. Ne legyünk igazságtalanok: nem csak az anyagi biztonságát látta veszélyeztetve, hanem tényleg szerette is Jimet, de az okosok azt állítják: egy féltékeny nő mindenre képes. Azt még megbulizta, hogy Morrison széles körben elhíresztelje: de facto élettársi viszonyban élnek, tehát halála esetén ő lenne az egyedüli örökös, aztán azon az ominózus péntek estén elvitte a híres éjszakai bárba, a Szajna bal partján található The Rock’n’Roll Circusba (jó ideje Wagg néven fut, itt a honlapja), leitatta (tegyük hozzá gyorsan és részrehajlás nélkül: ehhez nem kellett túl nagy erőfeszítés), majd egy jelentős mennyiségű kábítószerrel koronázták meg az estét. Hazatértek, ahol Jimen (akinek kiújuló asztmája és görcsös köhögőrohamai nem nagyon díjazták a hasonló kihívásokat) gyorsan megmutatkoznak az overdose jelei, de Pam úgy tesz, mintha mélyen aludna, s csak akkor hívja a barátokat (igen, először ismerősök számát tárcsázta, s csak hosszú percek múltán a mentőket…), amikor szerelme már exitált. Alkonteó: Jim valójában már a bárban meghalt, de a szórakozóhely tulajdonosai nem akartak botrányt, ezért (Pamelával egyetértésben) még hazavitték Morrisont és a fürdőszobában megrendezték a helyszínt. 3.3.) Öngyilkos lett A párizsi tartózkodás egy csomó negatív élménnyel is járt Jim számára: rádöbbent saját múlandóságára, esendőségére, ráadásul tényleg elővették a mindenféle nyavalyák (az asztmájáról már szót ejtettünk az előző pontban). Sötét fellegek gyülekeztek a feje fölött a szerződései nem-teljesítése miatt, összebalhézott a The Doors többi tagjával (kiemelten is megromlott a viszonya például Ray Manzarek billentyűssel, itt jbalra), Pamelával is egyre több feszültsége támadt, ráadásul egyre közelebb került a feketemágiához, az ezotériához és egyes, a sátánista hangulattal már akkoriban kacérkodó csoportokhoz. Mindenkinek lehet egy rossz napja; Jimnek akkoriban (1971 nyarán) egymás után több is összejött, mígnem azon a júliusi estén betelt a pohár: a kocsmából hazatérve megvárja, amíg Pamela totál kiüti magát a frissen beszerzett heroinnal, majd szándékosan túladagolja magát (hogy szippant-e, vagy intravénásan aranylövésezik, megoszlanak a vélemények). 3.4.) Az FBI tette Régi jó ismerősünk, J. Edgar Hoover igazgató ebben az esetben sem cáfolja hírnevét: a szövetségiek már 1968 óta megfigyelés alatt tartják Morrisont, amiről egyes, azóta nyilvánosságra került FBI-akták egyértelműen beszámolnak. Jim (és baráti köre) két okból is az Iroda célkeresztjébe került. Először a kábítószerrel és a féktelen szexualitással való szoros kapcsolatát emelnénk ki; Hoover rögeszmésen vadászott a művészvilág azon tagjaira, akik (szerinte legalábbis) lábbal tiporták a konzervatív, keresztény Amerika valamennyi írott és íratlan erkölcsi tantételét; az Elvisről vezetett dossziéjáról mi is megemlékeztünk. Másodszor pedig: Jim potenciális felforgató elemnek minősült, akinek nyilvános fellépései alkalmasak arra, hogy megzavarják az amerikai ifjúság gondolatait. Több FBI-feljegyzés szól arról, hogy Morrison és rajongói „chaosmaker”-ek, vagyis káoszteremtők, akik nettó veszélyt jelenthetnek az USA fennálló társadalmi rendjére – márpedig a Szövetségi Nyomozó Iroda egyik legfontosabb feladata éppen ezen rend (minden eszközzel megvalósuló) védelme. Hooverék fellélegeztek, amikor hírét veszik, hogy Jim Európába utazik. Abban reménykednek, hogy Amerika végképp megszabadult ettől a felforgató elemtől. Június tájékán azonban azt a tájékoztatást kapják párizsi ügynökeiktől (és talán a francia partnerszolgálatoktól is), hogy Morrison hazakészül. Noha a híres COINTELPRO (az FBI zaklatott történelmének egyik legmocskosabb politikai műveletsorozata) hivatalosan pont azokban a hetekben ér véget (dekonspiráció és médianyilvánosság miatt), Jim meggyilkolását még sikerül megszervezniük, természetesen kábítószermérgezésnek feltüntetve. Hogy Pamela (és barátai) mennyire voltak tudatában ennek az egésznek, milyen mértékben voltak az FBI bábui – örök rejtély marad. 3.5.) A The Doors tagjai ölték/ölették meg Az együttesen belül már az 1970-es évtől kezdve egyre több belső (személyes és szakmai okokra egyaránt visszavezethető) konfliktus ütötte fel a fejét, s ezek fő törésvonala Jim Morrison, illetve a többi tag között húzódott. Jim hajlamos volt elsősorban művészetnek és életfilozófiának felfogni azt, amit csinált, ellentétben a többiekkel, akik már az elejétől meglátták a The Doors-ban az üzletet is [amiben részemről semmi kivetnivalót nem látok. tiboru]. Mindaddig, amíg ezek a problémák megmaradtak házon belüli nézeteltéréseknek, túl nagy jelentőséggel nem bírtak (legalábbis a nagyközönség számára), de onnan kezdve, hogy Jim elkezdte ismételgetni, hogy részéről befejezettnek nyilvánítja a bandával történő együttműködést és azt fontolgatja, hogy megtiltja a The Doors-nak az általa írt dalszövegek előadását, a dolgok komolyra fordulnak. Manzarekék átgondolják a helyzetet és belátják: ha Jim tényleg megteszi ezt a lépést, nekik gyakorlatilag fekáliával meszeltek. Nem volt könnyű döntés, de az önvédelmi és önfenntartási ösztön nagy úr; Párizsban pedig soha nem volt túl nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy valaki balesetnek tűnő módon túladagolja magát bármivel, ami erősebb a hegyi levegőnél. 3.6.) Egy ismeretlen rajongó volt Az olyan csillagoknak, mint Morrison, nem kellett a szomszédba menniük sem rajongókért, sem ellenségekért. A két kategória közötti átjárás ráadásul egy ilyen helyzetben adott, elvégre egy virtigli fanatikustól racionális alapú mozgatórugókat elég nehéz elvárni. A The Rock’n’Roll Circus bármelyik sötét sarka alkalmas volt mérgezett kábítószer átadására, Jim pedig nem volt abban az állapotban, hogy visszautasítsa (vagy hogy netán tiltakozzon egy erőszakkal beadott adag ellen). 3.7.) Okkult rituálé áldozata lett Nem túl közismert, de Jim már kamaszkora óta nagyon vonzódott mindenhez, ami okkult, ezoterikus, sámánista – egyszóval mindenhez, amely a lehető legtávolabb áll a materializmustól és a hagyományos egyházi tanításoktól. Nem kell fellapozni a pszichológiai jellemzését ahhoz, hogy el bírjuk képzelni, milyen spirituális kombinációt eredményezett az olyan szerzők műveinek válogatás nélküli, intenzív tanulmányozása, mint Nietzsche, Kerouac, Rimbaud, Blake, Baudelaire… Nagyon szerette böngészni az ősi indián ráolvasások leírásait, számos kuruzslási és varázslási „szakkönyvet” olvasott, s egyik fő életcélja volt a „fehér mágia” elsajátítása. Párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került egy olyan szektával, amely időről időre rituális (és meglehetősen véres) szerepjátékok keretein belül teljesítette ki saját ideológiáját. Ez a társaság Jimet is megtalálta azzal, hogy vállaljon el egy szerepet a soron következő egyfelvonásosukban (állítólag Dionüszoszt, a bor, a mámor, a termékenység és a színjátszás istenét kellett volna megtestesítenie, rengeteg alkohol, kábítószer és vállalkozó kedvű meztelen nő kellékként történő felhasználásával). Az előadás túl élet-, azaz halálszerűre sikeredett: Morrison szíve nem bírta a tempót. A holttestet aztán sürgősen hazaviszik, visszaöltöztetik normál ruhába, beviszik a fürdőszobába és berendezik a helyszínt egy klasszikus túladagoláshoz; Pamela szegény meg annyira be van állva, hogy tényleg semmire nem emlékszik, ami aznap éjjel történt.